Saint mostohakutyusa és pikkelyes gondolata után elgondolkodtam, hogy milyen állatkáim is voltak eddíg...az emberkéimet most nem említem...
Hörcsög (dodó) akkoriban ez közkedvelt rágcsáló-kedvenc név volt, nőstényével együtt több generációt megélt, (szaporulat elosztogatva)
Halak, átfogó csoportnév, sok édesvízi fajta élt nálunk, gyerekként jó kereskedelmi alap, nővéremmel ugyanis találtunk kereskedőt, aki akkoriban megvette darabját 8 forintért, viszonyítási alapként, egy pez cukorka-csík 4 forint volt...
Teknős, kisebb lavór méretű, melyet iparterületen (mélyedésben) találtunk, ahol kiszáradt-, elpusztult volna, haza vittük, helyre hoztuk, vadasparkba lepasszoltuk, még mindíg ott él, kb 17 éve már... azóta megnőtt rendesen.
Mongol futóegér, lásd hörcsög...
Patkány, egy szép albínó nőstény, (kölyökkorától nálam, úgyhogy teljesen tiszta és szobatiszta említendően szelíd) tulajdonképpen szabadon kijárt a terráriumából, főleg, hogy könnyedén arrébb tolta azt, másfél-két kilósra és kb 60 centi hosszúra nőtt (farokkal együtt) Többször ébredtem fel úgy, hogy mellém bújva aludt (korábban a papagáj is csinált ilyet) azóta sem jöttem rá, hogy kistestű állatok miért kötődnek az emberhez. Hozzájuk képest mi emberként olyanok vagyunk, mintha egy háztömb/hegy méretű lényt viszonyítanék egy emberhez képest, viszont ragaszkodnak, de nem a táplálék miatt, az csak eleinte, mert bár egyszerű hangjelzésekkel-mozdulatokkal, ám kommunikálnak, ilyen mód válaszra várnak "értenek", ugyan egyszerű módon, de partnerként játszanak, szembe nézve figyelnek a pislogásra, mert az náluk is jelzés értékű, bár az emberi beszéd hanghordozására kevésbé, hiszen az nekik testarány szerint roppant mély hang, így a viszonylag magas, füttyentés-c-z-hangokra stb figyelnek.
Párhuzamos gondolatként:
Szerintem a régi istenhívők, akár tárgyiasították (földanya-/természeti-/emberi alakok), akár nem, valahonnan ilyen arányosításból indultak ki, ahogy a növénynek-rovarnak-állatnak az ember(elfelejtve minden szimbiózist és összefüggést), úgy az embernek a kert/bioszféra külső megfigyelője és esetleges befolyásolója lehet valami nagyméretű (később átfogó/átható) lény akit megszemélyesíthettek azzal a tulajdonsággal, hogy intelligens, érdeklődik az emberlény egyedei iránt, összekapcsolva a halálfélelemmel, a kilátástalanság elleni reményekkel. Az egyéni ego természetes félelmeivel, amiknek nem a levetkőzése, vagy akár kontrollja, hanem a megtapasztalása általi megértése, elfogadása, azon felülemelkedés tesz minket civilizált, tényleg gondolkodó, nem ösztönből cselekvő, testi-lelki önkontroll hibáktól (így függőségektől) mentes, összefüggéseket érteni képes, valódi kifejlett emberré.
Érteni s élni születtünk egyazon kertbe...ezt is elkúrtuk?
