- a hasonló érdeklődésűek mindig is egymás közt barátkoztak, klikkesedtek, választottak szeretőt/párt (megértés>elme>test/barát>szerető>társ)
- a kinyilvánított kölcsönös hűségeskü a közösséget kötelezi annak tiszteletben tartására.
- ha a hasonló érdeklődésűek házasságot akarnak, akkor a szubkultúra már rég alkalmas része a társadalomnak.
- a hasonló érdeklődés bármi lehet ami testi-szellemi vonzódás vagy világnézet, például származás, felvett politikai/vallási szekta tagsága, hasonló szexuális ösztönök és vonzódás, hasonló művészeti érdeklődés, hasonló sport művelése, hasonló hivatás,
- az Ember civilizációjának alapja a kölcsönösen választott társsal épített bizalom léte. Ez az egyik kölcsönös megelégedésre szolgáló közösségi érzésünk alapja, a családé.
- a felnőtt és felelősségteljes ember tisztában van az utódnemzés mibenlétével és céljával, így az elismert társ kölcsönös választásának, már rég nem az utódnemzés a célja, hanem az életidő jókedvű és viszonylag elégedett eltöltése.
- a kapcsolat tiszteletben tartásának alapvetően nincs köze a gyermekneveléshez, az ugyanis főként szülő/nevelő felelőssége kell, hogy legyen illetve amennyiben az képtelen vagy alkalmatlan, akkor a közösség/szubkultúra/állam teszi,
- közösség/szubkultúra/állam ezek csak egymáson levő emberi halmazok, a halmaz méretének és az emberi tulajdonságok diverzitásának hasonló aránya kell, hogy legyen, mert két ember sosem azonos, legfeljebb hasonló.
- az alapvető cél minden emberhalmazban azonos: kölcsönös létbiztonság!
Persze ez a pár sor egyeseknek felismerés lehet, ami az ellenségkép elvesztésével járhat, szóval fanatikusoknak csak kiskanállal és előkével, mert ők még azt hiszik, hogy ha megtagadják a kölcsönösséget, azzal függetlenednek is, de ez a hit hamis önkínzó vágy csupán.
