Eddig tartott a szándék itt, időtöltésként tervezni s alkotni az Embert,

mert még nem létezik.

csak a pusztuló kezdet.

(ez még mindig csak középkor)

A naplónak csak ez a része ért véget, ezen a nyelven, ezen a helyen, lezárandó ma, az életidőm 12345 napnyi első szakaszát épp.

Eddig nem jöttek össze várt módon a megfelelő körülmények -csak néhány-, így hát mostantól B-terv van, az eddigi célok megvalósítási szándéka nélkül és tanítás nélkül. Jegyzeteket s terveket töröltem, persze emlékszem, de nem adom el, túl erőteljes változásokat hoznának, az Ember nem érett rájuk. Merek csendesen élni, nem könnyű, de ha nem így tennék, az Ember zuhanása megakadna, az pedig nem célom többé, még ha a körülmények lehetővé is teszik majd.

Inkább nevetve létezem,

nem köt többé semmi sem.

:)

Áttervezem a dolgaimat, utamat, teendőimet, rengeteg mindent beszűkítve, illetve kihagyva a korábbi alternatíváimhoz képest, mert már nem lesznek részeim. Erre kifejezetten jó, hogy túlórázgathatok kedv szerint, az elektronikák programozgatása és tesztelése közben (ami csak apró részemet köti le) rengeteg mindenről van alkalmam töprengeni.

(A válaszkommentek néha ezért ékezetmentesek, a céges gépen nem lőttem be magyar karakterkészletet... a tegnapit utólag korrigáltam)

Életem rengeteg apró/nagy élményének kölcsönös megosztására érzelmileg fókuszpontot keresek (testileg is, mert úgy teljes), egy értelmiségi vagy értelmes srácot kb erre az évszázadra, (korosztály közelit akivel még a kölcsönös kémia is adott)... illetve csak kerestem... legalábbis fenntartottam a lehetőségét.

Mondjuk, akibe legszivesebben belezúgnék most egy életre, az még mindig heterónak tekinti magát, ami eleve azt jelenti, hogy nem jövök vele össze. Viszont, így a két emberesre tervezett életutam kiteljesedése körülmények hiányában elmarad. Szívás... és nem a jó értelemben. Mindenkiben van egy belső iránytű -képletesen-, bennem is. Mivel csak irányt mutat, utat nem, így a körülményeken múlik, hogy a választott utak közül melyik bejárható. Úgy tűnik, jelenleg egyik sem, ám az indulás határidős, mert az út is időigényes, a célok bármelyike csak úgy elérhető. Kénytelen s kelletlen, de valszeg lemondok a célokról s az odavezető utakról is. Pocsék érzés, de úgy tűnik, az itt és a most nem azért van, hogy a céljaim valóra váljanak (pedig nem is önző célok), tulajdonképp rosszkor vagyok jó helyen, a megfelelő idő viszont már nekem nem lesz aktuális. Ez van. Ideje elfelejtenem/törölnöm egy csomó dolgot és kihajítanom az utolsó dolgokat, amik ide kötöttek. Kb két könyvre való jegyzetet dobtam ki csak ma, a fájlok átválogatását éjjel kezdem, na az tuti eltart pár napig.

Új célállomás kiválasztása. Útvonal újratervezése folyamatban. A következő kijáratnál kanyarodjon...

Tegnap, útravalóként elolvastam ezt:

Habár az ablaknál fotózva... a fényviszonyok. Alább, a türelmesen várakozó lépcsős csövek (lépcsők/lépcsövek?) és a póznát is kikerültük, noha leszálláskor volt 1 kis drift és gumicsikorgás

Aktualitását vesztett felirat (miből is következtettem...)

Állomás tetőlyukán át fotózzunk reflexből telóval, leszálló repülőt (madárraj helyett), aztán ismét, mert vonatra várni jó (7 perc). Elég gyorsan mozogtak, hogy az ablak ne legyen nyitva túl soká, még ha csak 1 lyuk is a tetőn, ám a teló késleltetve fotóz.

Az archaikus "nyalka verbunk" nemde "nyunyó sereg" jelentéstartalommal bír korunkban? - jutott eszembe egy helyi harangjátékot hallgatva, mikor ma Kecskemét főterén sétálgattam által.

Minthogy statisztikailag minden ötödik ember kortól-, nemtől-, pozíciótól-, kinézettől-, viselkedéstől- és családi állapottól függetlenül meleg, ebből következően a "Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját" szinte egy jövőbeni helyi melegfelvonulás háttérzenéje is lehetne. Ohh, míly szép jövőkép :D

- a hasonló érdeklődésűek mindig is egymás közt barátkoztak, klikkesedtek, választottak szeretőt/párt (megértés>elme>test/barát>szerető>társ)

- a kinyilvánított kölcsönös hűségeskü a közösséget kötelezi annak tiszteletben tartására.

- ha a hasonló érdeklődésűek házasságot akarnak, akkor a szubkultúra már rég alkalmas része a társadalomnak.

- a hasonló érdeklődés bármi lehet ami testi-szellemi vonzódás vagy világnézet, például származás, felvett politikai/vallási szekta tagsága, hasonló szexuális ösztönök és vonzódás, hasonló művészeti érdeklődés, hasonló sport művelése, hasonló hivatás,

- az Ember civilizációjának alapja a kölcsönösen választott társsal épített bizalom léte. Ez az egyik kölcsönös megelégedésre szolgáló közösségi érzésünk alapja, a családé.

- a felnőtt és felelősségteljes ember tisztában van az utódnemzés mibenlétével és céljával, így az elismert társ kölcsönös választásának, már rég nem az utódnemzés a célja, hanem az életidő jókedvű és viszonylag elégedett eltöltése.

- a kapcsolat tiszteletben tartásának alapvetően nincs köze a gyermekneveléshez, az ugyanis főként szülő/nevelő felelőssége kell, hogy legyen illetve amennyiben az képtelen vagy alkalmatlan, akkor a közösség/szubkultúra/állam teszi,

- közösség/szubkultúra/állam ezek csak egymáson levő emberi halmazok, a halmaz méretének és az emberi tulajdonságok diverzitásának hasonló aránya kell, hogy legyen, mert két ember sosem azonos, legfeljebb hasonló.

- az alapvető cél minden emberhalmazban azonos: kölcsönös létbiztonság!

Persze ez a pár sor egyeseknek felismerés lehet, ami az ellenségkép elvesztésével járhat, szóval fanatikusoknak csak kiskanállal és előkével, mert ők még azt hiszik, hogy ha megtagadják a kölcsönösséget, azzal függetlenednek is, de ez a hit hamis önkínzó vágy csupán.

Úgy tűnik, gyógyulás előtt azért némi betegség is kijár, :) noha jó kedvem van, de lelassultam a hőemelkedéssel arányosan, a reggel ötös antológiát csak most fejeztem be és hétszáz22 oldalnyi volt csupán :S

Tesómtól 1 dolgot kértem, hogy gyógyuljon meg, mire jövök, ugye valami torokgyulladós folyamatosan köhögős vacak telepedett belé pár hete, akkor még lázzal, amit az irodából hozott, persze amióta ideértem, folyamatosan töltöttem belé a direkt vírusos vackokra főzött gyógylevet ami egyébként finom, (nem írom ki a receptet, mert saját tervezés), tegnap estére már alig, ma pedig nem köhögött, szóval valszeg bevált... mindazonáltal, kezdek hőemelkedni és torok-/fej- fájni. Készítek még egy adagot.

Mellesleg tesómnak nemcsak a tesója, hanem a papagája is meleg, udvarol és meg akar etetni a begytejével... és engem tollászkodik/hajaz. Szárnyat lát rajtam, vagy mifene? :D

Az tetszett nagyon, hogy a légikísérő bemutatott egy fickót és a leendő férjét (legénybúcsúra jöttek) és persze össznépi tapsot kaptak.

Átnevezték a repteret, aztán be is halt (úgy járt, mint Nnemecsek)

Persze ezt csak a gépen árulták el, kb a pilóta bemondta, hogy:

"Kedves utasaink, a gép várhatóan öt percet késik és másik reptéren száll le, de semmi gond, onnan is bárhová könnyen, busszal/taxival"

Illetve kb féltucat autóbérlős cégképviseletnek tűnő pultocska terpesztett az előtérben.

Természetesen Ferih1 2-n az információs pult zárva volt (technikai okok?!) Elfért volna néhány információs tábla (kiragasztott laminált A/4-es) még belül, kb hat nyelven, hogy ha már valaki idepottyan, akkor ne egy "majd a taxis megmondja" képletre tegye fel az életét.

pld a szokásos tájékoztató, ahogy a magyar vendéglátásban fordítanák: Dear turista, dö busz to Kőbánya-Kispest metrómegálló ad neked jegy sofőr kérni, pénz forint, exchange reptér PRE PLACE. He cannot give neked 1000 change, only tizeseket.

ugyanaz natív üngürüszben: kedves balek, a buszsofőr KP irányába jegyér' kp-t kér, de forintot, szóval váltsál át az ELŐTÉRben. Ne feledd, kérjél buszra aprót, mert nem tud visszaadni ezresből se, ötzázasból is legfeljebb tizesekben.

A kijáratnál pedig a jól bevált taxis blokád fogadott, avagy a sofőrök tucatjain kellett átverekednem magam, hogy kijussak az épületből, ami kb második nekifutásra sikerült is, minthogy csupán egy széthúzódós üvegajtó működött, a többire ráírták: vészkijárat (merthogy légkondi ugyebár) napersze vész esetén nem fogod feszegetni a fóliázott többrétegű üvegajtót, hogy szétcsússzon, mert eleve be van fékezve, inkább csak simán meghalsz belül, mint a leendő zombik a Resident Evil 1-ben. :)

Szóval itthon nem változott semmi, a vonat viccesebb mint a repülő légörvényben de legalább hangos, ezt kompenzálandó, a táj még szép.

A következő hétvégére készülvén, figyelembe véve a lehetséges kimenetelek bármelyikének további hatásait önmagamra nézve, picit olyan, mintha csapda lenne, amibe bele kell lépnem, noha felkészülten teszem -ez a biztos támaszom ami mellett most társ híján megnyugszom-.

Pontosan azt érzem, mint elmúlt év Brighton-Pride alkalmával, amint a bámulatosan rosszul tervezett beléptető kapuknál torlódó, többezres tömeg közepén, illetve ott még csak a tömeg levegőtlen nyomása nehezedett egyre erősebben, amiből a koncertek tömegeiben levő hullámzás ritmikus résein való lassú-de biztos menekülési lehetőség sem volt a tölcsérszerű áramlás miatt.

Illetve amit közvetlen utána tapasztaltam pár perccel, ahogy a kacskaringós sétaúton előttem néhányan megálltak fotózkodni, persze lábakkal kezekkel elzárva az utat, mögöttem pedig kisebb tömeg gyűlt ismét... pánik.

Noha mély légzéssel jól orvosolható és annak tudatával, hogy nincs valódi veszély (önbefolyásolás-áthangolás alapok).