Életem rengeteg apró/nagy élményének kölcsönös megosztására érzelmileg fókuszpontot keresek (testileg is, mert úgy teljes), egy értelmiségi vagy értelmes srácot kb erre az évszázadra, (korosztály közelit akivel még a kölcsönös kémia is adott)... illetve csak kerestem... legalábbis fenntartottam a lehetőségét.

Mondjuk, akibe legszivesebben belezúgnék most egy életre, az még mindig heterónak tekinti magát, ami eleve azt jelenti, hogy nem jövök vele össze. Viszont, így a két emberesre tervezett életutam kiteljesedése körülmények hiányában elmarad. Szívás... és nem a jó értelemben. Mindenkiben van egy belső iránytű -képletesen-, bennem is. Mivel csak irányt mutat, utat nem, így a körülményeken múlik, hogy a választott utak közül melyik bejárható. Úgy tűnik, jelenleg egyik sem, ám az indulás határidős, mert az út is időigényes, a célok bármelyike csak úgy elérhető. Kénytelen s kelletlen, de valszeg lemondok a célokról s az odavezető utakról is. Pocsék érzés, de úgy tűnik, az itt és a most nem azért van, hogy a céljaim valóra váljanak (pedig nem is önző célok), tulajdonképp rosszkor vagyok jó helyen, a megfelelő idő viszont már nekem nem lesz aktuális. Ez van. Ideje elfelejtenem/törölnöm egy csomó dolgot és kihajítanom az utolsó dolgokat, amik ide kötöttek. Kb két könyvre való jegyzetet dobtam ki csak ma, a fájlok átválogatását éjjel kezdem, na az tuti eltart pár napig.

Új célállomás kiválasztása. Útvonal újratervezése folyamatban. A következő kijáratnál kanyarodjon...