Elléptem legutóbb, hogy kivegyem a szárítóból a cuccaimat, sokáig tartott... :)

Az előző bejegyzésben említett vizsgadifi lelombozott annyira, hogy aznap ne legyen kedvem kimozdulni semerre, így barátim albijában töltöttem a délután további részét, szomorún hallgatva, mint a színház mögötti terasz-színpadról búgó hangon érzékeim simogató dalok betérnek hozzám a nyílt ablakon, hogy Jackson dalokkal leheljenek álmos csókot homlokomra, még nem hallottam halálhírét s nem is értettem ekkor, miért csak az ő zenéit ismétli egy fülledt-buja soulos hanggal megáldott lány, míg én magamra takarót s álmot vontam, majd mindenséget átjáró bús-nyugodt hangulatomhoz híven éjt idézett fölénk a fekete viharfelhő, mely kék villámaival időkülönbség nélkül azonnal dörögve, ekként a közvetlen közelben csapkodva vaskos óriásszikráival, szétzavarta a kis koncertet s átláthatatlan ömlő langyos áradatával elmosta ébren telt napom utolsó fáradt pillanatát, majd álomként folytam az éjszakába magam is.

Köszönet Kylenak a bulihely ötletekért :)

melyeket következő, Magyarhonbéli szabadságom alkalmával mindenképp fel is használok, amint ezúttal főként hangulat és későn válaszoló társaság híján nem tettem, persze ha kedvem van bulizni, akkor megyek sokszor magam is, majd éjjel sétálva töltöm az időt, ha a választott hely valamiért mégsem jönne be, ám ezúttal társamul egy gyönyörű vihar s álom szegődött...

Másnap repültem vissza Gatwick-re, szokásom és biztonságérzetem szerint a vészkijárathoz ülve, mellettem fiatal nő, párjával beszélget, nem zavar, míg szerelmesek vágyódó-merengő arcával ablakon át nézem alant a természet-ember által közösen alkotott felszín fraktált, majd a felhők sodródó-örvénylő vándorlását, mely mindíg elvarázsol és boldog áhitattal tölt fel.

London fölé közeledve kerültünk picit egy fekete felhőtömeg miatt, melynek szélén át érkeztünk földközelbe, az erős szél miatt hullámzón csapkodó szárnyat nézve, mintha nem is repülőszárny, de valami hal uszonya lett volna, mely a merevítőporcok ellenére is, a pici vízörvények hatására folyton, zászlóként lengedez. A motor sem volt biztatóbb látvány amint a szárnyhoz képest mindíg más szögben állni látszott, így szinte tekergett azon, ám a legkevésbé akkor bíztam a légitársaságban s így a biztonságos földet érésben, mikor viszonylag alacsonyan már, a mellettem levő ajtó felső szélén először egy magányos csepp, majd egy masszívabb vízfolyás indult el lefelé, ahogy saccoltam kb fél liternyi összesen. Persze ezt leírtam, úgyhogy ezúttal nem volt "túl nagy" a probléma e repgéppel és kivételesen időben érkeztünk, volt majd' egy órám a következő vonat indulásáig.

Visszaérve a hotelbe aludtam, majd elkezdtem a laptopon rendet rakós projektet, ami úgy ma reggelig tartott ezalatt párszor újra kellett pakolnom a rendszert, mert időközben sok egyébre is felfigyeltem, de ezekről később.