azaz trombi, amiből eggyel most tulajdoni viszonyban vagyok, pocket, azaz zsebtrombita, ugyanolyan hosszú csővel, mint a szokásos háromdugattyús ill háromhengeres darabok, ám egy tekeréssel több van rajta, így rövidebb dobozban is elfér, a végén (népiesen) tölcsér az átmérője kisebb (ennek 8 cm), azaz a picolo trombiták szordínói alkalmasak hozzá, amiből persze egyik gyártó sem készít olyat, amilyet én szeretek használni a múlt század közepi jazz-es aluminiumdoboz hangzás eléréséhez, ehhez egy DenisWick alutompítót kellett megbontanom és kombinálnom egyéb alkatrészekkel, így eszméletlen jó hangja van úgy, hogy csak a hangszínt és a hangerőt változtatja, ám a trombi karakterisztikáját hangmagasságok tekintetében nem bontja meg (így a jó!!!)  viszont a hangolócső esetenként kényelmetlen azoknak, akiknek van álluk :D

Ma megyek be városközpontba, a város egyetlen olyan hangszerboltját látogatom meg, ahol (a többi hangszerbolt adatbázisa alapján) lehet C trombit is kapni, végre kipróbálom a kívánt példányt. Árából ítélve nem valami ajnározott gyártó terméke, de nem vagyok annyira márkabuzi, hogy bachnál alább ne legyek hajlandó rezet venni, mert az, hogy mit hozok ki belőle rajtam múlik, szóval ha nem valami gagyi gumirugós vacak kezdőknek (láttam már olyat)  a mechanika pöpecül szaladjon, ne kopogjon, ne szeleljen, a hangszíne és hangkarakterisztikája is tetsszen, azaz lehetőleg egyenletesen rezonáljon minden játszható magasságon, de ugye a cső hajlított, valamint egy adott pillanatban fix a hossza, tehát a gyártó tapasztalatán, az ötvözet hangvezetési adottságain, ill a kritikus rezgő pontokon a falvastagság és a távtartók/merevítők hangátvezetési tulajdonságain valamint a forrasztásokon (tervezés), múlik, akkor köv hónapban meg is venném...

Félreértés elkerülése végett, nem az élesebb hang miatt akarok C-t. A legtöbb hangszeres így- vagy úgy, a C-hez hangol, vagy ugyanazon a skálán valami egész hanghoz, én meg fél hangon vagyok, puszta kényelmetlenség minden vackot transzponálni csak azért, mert nem tudom fentebb hangolni, csak lentebb (tipikus rezes probléma, ha nem kottazenét játszol). Persze lehet ajakkal úgy játszani, hogy fentebb szóljon, de hosszú távon nem megoldás, kottából meg már vagy tizenöt éve nem játszom (max gyorsjegyzetként, ha a dallam ötletet nem tudom felvenni pl telóval). Nagyzenekaros ill. rezesbandás, Musical-es Filmzenés, indulókönyves korszak letudva, gyerekkorom óta nem vágyom rá. Nem azért, hogy az aktuális együttes teljes réz-szekciója én lehessek, hanem a szabad kreativitás, a zenei gondolatok és érzéskifejezés teljességéért, a pici játékos improvizatív szabadságért, ami a karmesteres kottás műsorban tulajdonképp nincs, vagy csak nagyon elvétve. Persze annak is van élvezeti értéke, nem is kicsi, de nekem valahogy hasonlatként olyan, mint pornót nézni vagy szereplőként részt venni, mindkettőnek más mélységű az intenzitása, más a kreatív része. Megjegyzem, nem szerepeltem sok pornóban, -mielőtt ezirányú fejtegetés indulna-.