Ma volt szerencsém több alkalommal katasztrófaturistát alakítani, de nem szándékosan, csak az ecélból gyűlt tömegen átverekedve magam. Ez a tömeg nem angolokból gyűlt, lévén felénk akad szép számmal turista (magamat Európában nem tekintem turistának).
Ez az egyik véglet, amikor szinte tévéadást nézni megy oda, hogy esetleg véres pillanatokat láthasson, szivacsként feltöltődve az élménydús kép- és szaganyagtól. Végül mentesíti magát e szellemi táplálék kannibálként való élvezettel elfogyasztásának terhe alól, ilyen szövegekkel: "de jó, hogy nem én" "ti is láttátok, amikor..." "mennyire szét..." mint az adrenalinfüggőknél... utána az élmény estig egy szinten tartja szellemileg, szinte csőlátással, majd szépen lassan felenged, megemészti az élmény-táplálékot, jó esetben gondolkodik és tanul más hibájából.
Ha már néhányan AZ ismeretlen élményére kiváncsiak, hát itt van.
Defalla ihlette e bejegyzést, ám ajánlom minden katasztrófaturistának, adrenalinfüggőnek és leendő öngyilkosnak. Itt megjegyzem, nem érdemes időnek előtte elpusztítani magad számára e fájdalmakkal és szenvedéssel teli Univerzumot, nézz körbe, változtass, mindíg lehet új helyet találni, új életet kezdeni, ha ott épp már nincs remény, ember vagy, mindíg van erőd a változáshoz, hacsak nem egy picsaként sikoltozva egoizmusod akarod kimúlásoddal lábjegyzetbe vésni elmúló pillanatokra.
Anno szülővárosomban gyerekként láttam először is egy forró nyáron részegen hideg vízben szívrohamost szürkült testtel zokniban alsógatyában partra húzva, majd egy fulladás során kileheltem magam is rövid időre, aztán egy majdnem átért gyalogost (én ösztönös előérzetre visszaléptem a zebráról a fickó nem, a második sávban járt, mikor az alagútból száguldó teherautó kb ötven méteres vércsíkot húzott vele) egyiknél sem (kivéve saját) álltam meg bámészkodni, később visszafelé menet sem. Volt alkalmam gyerekként jónéhány, 11 emeletről leugrálót látni, hisztis picsaként harminc méteres kapálózó előadást sikoltozva vagy befordultan utolsó pillanatra vágyón keresztpózban zuhanni majd roppanó placcsanással vérfreccsenő húsmasszává alakulni, boltba menet, szerintem ez télen elég izléstelen dolog, mert órákig takaríthatnak utána, lévén a massza leve odafagy, illetve ha már életvég, legalább ne rémülettel és kétségek közt átélve majd pillanat alatt megszűnve, hanem pár perc alatt, minden teher és érzés nyomása alól felszabadító élményként... nekem pl a fulladás bejött (roncsolástól, vagy drogtól és mérgezéstől eltekintve az izmok, érzékeket közvetítő idegek majd az agy végül úgyis mindíg az oxigénhiánytól áll le, ami a fulladás tapasztalatát adja, általában referálás lehetősége nélkül).
Iskolám előtt, tulajdonképpeni lakótömböm melletti utcában a gyorshajtók által elgázolt kortársaim sikolyait, szakadásait és csontroppanásait hallhattam szinte heti rendszerességgel, mert a három fekvőrendőr százötven méteren nem elég a kis magánvilágában suhanva izgatottan sietőnek, tövig nyomja a gázt, hiszen más egész élete kevésbé fontos neki, mint pár perc, amit amúgy korábban ő maga baszott el és ezért siet, annyira, hogy a lámpákat kikerülendő átvág kerülőként a lakóövezeten, persze lehetőleg gyorsan... utána persze sajnálkozik, hogy kerülne a helyébe inkább.
Majd főiskolám városában tipikusan a kollégiumok előtti utca jelzőlámpahibája miatt láttam meghalni halottak napján temetőbe virággal biciklin igyekvő szomorú arcú bácsit kisbusz kerekei alatt, ugyanott szinte hetente (ha nem gyakrabban) volt gázolás, többnyire iskolások. A hiba az volt, hogy három egymás utáni sűrű forgalmú zebránál nem volt jelzőlámpa, a városban mindenki tudta, hogy a kocsitulaj pénzes arab miatt dobták vissza mindíg a lakossági kezdeményezést, aki kihajtott napos időben, a városközponti kávézóinál körbeparádézva, nem akart megállni olyan sok helyen. A városban nem lakó vezetés persze bólogat (gondolom állukhoz kötve persely) mert ők úgysem ott laknak... ugyanott kétszer ütöttem le visszapillantót gyorshajtóról zebrán, egyik még anyázni is kiszállt én meg rendőrséget hívtam, AKKOR már befogta a pofáját és sajnálni kezdte, hogy elütött. Később ugyanott egy fiat kb hatvannal dobott arrébb pár métert és ölt meg kis időre (tipikus irodista női sofőr, aki zebránál kielőz és közben anyósülésen levő felé fordulva társalog) ezt most nem részletezem, pedíg jobb, mint a hullámvasút de magasságtól független nem ajánlom.
A másik véglet, amikor az idősek maguknak csinálják az élményt és lemennek befoglalni az orvosi várót. Asszem ezért is volt jó valami vizitdíj annak idején, csak a szokásos elbaszások miatt elég gányul vezették be.
A következő élmény nekik: anno egy italozós buli után egyik koli emeletén elmondtam egyik akkori barátnak, hogy asszem belezúgtam és valszeg meleg vagyok (ez akkor még nekem sem tudatosult igazán, de mindketten merevedéssel, egymást ölelve, valahogy aktuálisnak tűnt) minthogy pöttyet ittasan átöleltem épp és mondtam, ha nem bánná, megcsókolnám, így ő szintén pöttyet szeszgőzös elmével belelökött egy ablakba (innen a villám alakú sebhely) órákon át folyt a vérem e sebből, a kórházban a röntgen előtt kellett várni, ekkorra a padlón méteres pacát hagyott a lukon ki-, gézkötésen át- ,onnan fejemen s pulóveremen végigfolyó vér, az tökéletesen átázott már, az akkor fél méternél valamivel hosszabb hajam is, a szemeimen és füleimen kívül egész arc rászáradt és lefolyó vérrel borítva, majd röntgen, ekkor a fémplatnin hagytam két fordulásból két pacát, melyeket a néni letörölt majd vissza a váróba, ekkor inkább kimentem dohányzóba és uccsó cigimet szívtam másik cimbivel, aki kihívta a mentőt és elkísért, közben pulóverből mélyedést képezve saját tócsába gyűjtöttem 15 perc alatt bő fél liternyit, ennek látványától kb az összes EÜ-turista kimenekült a helyiségből, majd vissza a röntgen elé újabb pacát művelni (az előzőt takkernéni felszedte, a nálam lévőt pedig már kiborítottam egy szemetesbe) vártam vagy újabb méteres pacányit nem szól a röntgenes, hát elindultam vércsíkot húzva a lifthez, autó vs. gyalogos tapasztalatból tudtam ugyanis, hogy a másodikon öltenek, a liftben orvoscsoport, gyorsan falhoz lapultak és már nyomták is a kettes gombot, majd egyikük a varrószobához kísért, ott kb soron kívül ijedeztek tőlem, majd 20 öltés, ebből hat belülre, mert elvágtam valami nagyobb eret is, itt megkérdezte az öltögetős srác, hogy mennyi sört ittam, (jópárat, szép időszak volt... elmúlt) azt mondta mázli, mert ennyi idő után kb az abból felszívódó víz a pótfolyadék az ereimben, az ébrenléthez szükséges pár liter ugyanis már kifolyt.
Cimborával hazakísértetett, ágyra réteg szuperinfó, pár óra múlva zuhany, ami nem volt egyszerű, hiszen a ruha és az apróhirdetések tömkelege rámragadt, száraz réteggé lett, szintúgy a hajam, ami kb egy száraz fa keménységére kötött, de azért sikerült kimosnom... a vér határozottan nem jó hajápolásra.
No, ennyi mára, megyek melóba, mert az jó, bevétel is, élmény is, én pedíg szeretek élni, mégha néha kellemetlen, vagy mélypont is, pont attól jó tapasztalás a többi pillanat.
