Engem akartak karácsonyi ajándék gyanánt... bár nem is ez volt a gáz, hanem a módok és a csomagolások... huh, még a hátamon futkos a hideg... no, kezdem az elején. Az ügynökségnél one 1 munkatárs :), akivel pár helyen dolgoztunk együtt, tudja, hogy meleg vagyok, minthogy rákérdezett a vállróllógós laptoptatyómon levő szivárvány színsoros kitűzőre. Képe is volt rólam (ezt megmutogatta valakinek), egyik meló során, telójával csináltunk fotókat, mert tényleg minőségi helyre hívtak mindkettőnket, szemet gyönyörködtető berendezés, tiszta felszerelés... Egyébként kedvelek vele együtt dolgozni, mert rugalmasan és odafigyeléssel, kedvvel dolgozik, nem buta, tulajdonképp nem véletlen hívtak kettőnket. na, de a tegnap estét folytatva:
Elhívott este Hove-ba, hogy lesz valami érdekes zenei program, ha van kedvem tartsak vele, (említettem neki, hogy a várost alaposabban is szándékomban áll megismerni, ha már itt élek, akkor benne is legyek picit) Boxing Day-re tekintettel odasétáltam, kellemes idő, éppen nem esett. A pubban, ahol már társasággal várt, egy haverjával söröztek éppen, viszonylag fáradtan múlatva az időt. A haverja nagyon alaposan, számomra már-már zavaróan, bámult rám a söröspohár mögül, valahogy fura volt, szinte gyanús félmosollyal méregetett... csajok biztos tudják milyen érzés, mikor valaki szinte levetkőzteti őket a szemével. Nos, itt ilyesmi esett meg épp, de nem tudtam hirtelen hova tenni e tapasztalást, hisz nem foglalkoztatott a téma, hogy a srác esetleg meleg lehet.
Rákérdeztem a kollegára, hogy akkor ez most mifene, mert valami amatőrbandák megnézéséről esett szó, de a haverja picit szokatlanul viselkedik. Ekkor elmondta, hogy a cimborája is meleg és ő most akkor megpróbált vele összehozni... baaazzzz
Megköszöntem a kedvességét, de legközelebb előtte inkább mailben egy kisebb leírást, hogy kérdezhessek, mert pl a srác masszív dohányos, ez már eleve kizáró ok, mert egy cigifüggőnek mind a szaga, mind az íze (bármely testrészén) taszít.
Majd egy hónap izzadás és edzés, mire egy dohányosból kimegy az a rengeteg kátrányos illóanyag és így a bűz. Tudom, annak idején én is voltam dohányos.
Nem mondom, hogy a srác ellenszenves volt, de valahogy üres, nekem pedíg épp nem esett jól, hogy pőrén, rólam minden emberi tulajdonságot lehántva, kizárólag megszerzendő meleg srácnak beállítva, préda gyanánt vetett oda valakinek, hogy "nesze itt van, felhajtottam neked a ritka vadat, elejtheted, ha akarod" szó se róla, a préda még felhajtva sem biztos, hogy könnyen ejthető, engem pedíg nem a szex motivál, ha már mégis, akkor sem első helyen, kell a pillanat és a kölcsönösség, de az pl csak olyannal műxik, akit legalább picit is ismerek, haveri alapon, (bár önmagában még az sem ideális, mint este később kiderült) ez pedíg azt jelenti, hogy nem a test az első, az csak egy komponens, egy a szükséges, de nem elégséges feltételek közül... Nem voltam dühös, mert az ehhez kellő energiákat már elhasználtam, edzés után azért legalább éreztem az izmaim, gondolom ez látszott is pozitív optikai élmény értelemben (pedíg egyáltalán nem vagyok maci ill. medve típus)
Innentől viszonylag hamar elbúcsúztam és hazaértem, ahol a többiek karácsonyi vacsira invitáltak, picit már beszívtak és szolidan szeszelve kezdték készíteni az étket, inkább visszavonultam pici, de otthonos szobámba, nem kívántam a szeszgőzt, sem az illuminált társaságot... kb 20 perccel később az angol srác feljött és vörös szemekkel közelről nézve hívott le (na itt képződött a másik véglet), picit alaposabban időzhetett szelid tekintetem az arcán míg beszélt, megfigyelve a szürke iriszét kiemelő kontaktlencse peremén kettős sávban csillanó lámpafényt, az italtól kipirult majdnem izzadó homlokát, az elvágott barna szemöldökszálakat amit ezek szerint borotvával tart rendben. Ekkor akadozva elhallgatott, kiszáradt szájra nyelt egyet s mintha már nem is figyelne arra, amit mond, hogy karácsony, meg örömködés, meg egyek velük (ekkor már túl voltam az estebéden), baljával bentebb nyitotta az ajtót, míg jobbjával az ajtófélfát markolta, majd megpróbált megcsókolni, szemből... de megállítottam, azaz hátrébb léptem, mikor már... Éppenséggel meglepett, bár azt hiszem picit, egy pillanatra beleremegtem, mert pont ez hiányzik, a kölcsönös ösztönös vonzás, meg tán tetszik is, nem is naív buta angolka, de hátraléptem. Amellett, hogy vonz talán, eltört bennem valamit. Ő heteró. A barátnője a földszinten várja (minthogy hetek óta együtt van már az angol csajszival, 'mint a nyulak') a fél éves kislányát már hazavitte a feleségéhez (csak hivatalosan feleség). Nem hiszem el... miért? Miért nem egy normális (nem a koraesti, dugásra kiéhezettre gondolok) meleg srác? Miért kattan rám egy heteró? Aki egyébként azóta bár visszafogottan, de csalódottan dühös, mintha megdöbbent volna, hogy nemet mondtam. Ezt beszédében érzem, a többiek nem vágják, hogy miért morcos, ha ott vagyok épp, én meg nem mondom el nekik, hogy szerintem túl sokszor látta a Skins első két évadját és rímelve a cukorka anagrammájára, Mentos Tonynak képzeli magát.
Azt hiszem, tudom a választ persze, de azt is, hogy ettől Most vagyok érzelmileg végképp magam alatt.
Ez az a pont, amikor a párnába fúrom az arcom és hangosan kacagva sírok.
