Tegnap délután ex-váltóm átjött Brightonba, elléptünk sétálni, dumálni, itt-ott beültünk 1 sörre, éjjel pedíg bejártuk a meleg partihelyeket. Jót mulattunk, a tengerpartra is lementünk és rásegítettünk a dagályra is. Persze a szintet nem túllépve, az utolsó három ital…

Ezért is kell a pride day, mindegy, hogyan néz ki, ha csak egy élet is időben helyre rázódik, megelőzve valós tragédiákat, az emiatt egyre több helyen fellelhető információk által... csak még egy ember számára is akár, nem lesz teljesen idegen, ismeretlen, önmagától félni…

Megnéztem a Prayers for Bobby c. filmet... Megérintett... voltaképp felidézte korai tizes éveim... Amikor álmaidban fiúkkal vagy, igazából ott van benned, de nem mondhatod ki, mert nem tudod értelmezni, nincs példa, nem láttál, nem hallottál ilyenről, csak pejoratív, becsmérlő…