Ezért is kell a pride day, mindegy, hogyan néz ki, ha csak egy élet is időben helyre rázódik, megelőzve valós tragédiákat, az emiatt egyre több helyen fellelhető információk által... csak még egy ember számára is akár, nem lesz teljesen idegen, ismeretlen, önmagától félni késztető tabu e téma... mert kérdés benned is felmerül, de mi van, ha annyira mélyen tagadnak, hogy nemcsak választ nem adnak, mert nem adhatnak, mert nem tudnak, de félnek az ismeretlen létének lehetőségétől is... így még kérdezni is, kimondatlanul, de tiltott... egy családon belül, egy iskolai közösségen belül, országon belül, egy nemzetközi, (de elfogult, tagjait érdekből megítélő) társaságon belül, legyen az akár szeretetet hazudó vallási szervezet...
Egy fiatal számára ez maga a pokol... a megtagadott s megalázott létezés...
anno olvastam egy írást, silentium címmel (író Hamvas Béla talán?)...
ezt idézte bennem:
A létező megtagadása...
A Csend... .. .
pokol kapuja, a tudatlanokban lakik,
hol erős leszel, vagy lelked elbukik,
pusztítja, kiben más dal énekel,
üresség körötted, felőröl, összever,
mert tagadnak mindenhol, így veled hal,
törött szárnyakkal, meg nem születve,
s titokban hull alá, benned gyermekként...
a meggyilkolt angyal.
így érzem magam épp... álmatlanságom kihasználva lerajzoltam, bocsi kis felbontásért, valójában a4-es, a telómban ekkorát tud a pixelgép (nem fotózás célra vettem... )
