nagyon négykor végeztem a barman melóval vasárnap reggel, amit ilyen heti egy alkalom jelleggel már majdnem kezdek kedvelni, valamiért most is végig mosolyogtam, kérdezték miért, pedíg szimplán jó kedvem volt-van-lesz ezt említettem is, a kezdő pincérnő lebaszó beszólásán már kifejezetten kacagtam, mikoris felemlegette, hogy egy bizonyos terület az ő munkája, onnan ne gyüjtsem be a poharakat mikor a bárpultnál nincsenek vendégek épp, hát azután ráhagytam, később bocsánatot is kért, (mert annyira sok poharat vittek oda a vendégek, hogy már nem győzte elhordani, nemhogy rendelést felvenni kávéra szendvicsre plusz ugye borravalót kapni mellé, ami miatt aggódott) mikor rájött, hogy eszem ágában sem volt addíg sem rendelést felvenni, sőt, ha a vendégek kértek valamit akkor a területért felelős felszolgálólánynak jeleztem, hogy ott egy kis leendő bevétel, még csak keresgélnie sem kell a tömegben... persze ők, (a többi lány) ezt már tudják és örülnek, hogy néha ott dolgozok és hogy így :D, majd ötkor kb ágyikómban landoltam,

kilenc körül keltem is, mert alvás közben eszembe jutott egy újszerű tésztaétel recept, amit hamarost ki is próbáltam, valahol az indiai olajban sült tésztaételek és egy habkönnyű lángosszerű valami közé illene, ám a füszerezés nem túlzó, éppcsak kellemes, kiemelve a kis tengeri élőlények holttetemeinek könnyen formálható ízvilágát, amelyekkel töltöttem. Persze már tovább is gondoltam az ötletet más formák és kevésbé szomorú sorsú töltelékek, valamint az édes, lekvárral vagy mézzel töltött változat felé is.

B szerint is ehető lett, gondolom tényleg, mert egy tányérnyit ő is beküldött, igaz már zacskóból majszolva, miközben kocsmatúrára indultunk, habár nem annak indult, ám a hüvös miatt a városi sétálgatás során betértünk egy pubba dobni némi sárgát a mellékesben, de akkor már mégiscsak leültünk egy pohár mellé az illendőség kedvéért, majd továbbállva egy kilométerrel odébb az iménti sör távozott a következő pub sürgősségi meglátogatása folytán és így tovább vagy négy pohárnyit s kilométereket még, persze becsípni picit sikerült, közben focistákat osztottunk, mert minden kocsmában épp meccsnézés ment ajtóméretű plazmatévék tömeges bámulásával és örömüvöltésekkel egybekötve, minden teremben :D

Viszonylag korán, szakaszosan bealvós vasárnap estém után reggel elkezdtem második hetem új melóhelyemen, ahol néha kénytelen voltam interferáló adókra vadászni egy pöpec kis spektrumanalizátorral, ami egyenest odacibált egy olyan dobozhoz, amiben épp 711 darab kulcstartóba épített jeladó ömlesztett halomban hibátlanul, csendesen duruzsolva üzemelt, plusz három viszont olyan jelet generált ami két és fél méterrel odébb is interferált és elnyomott minden azonos frekin adó jelgenerátort... pont azokat teszteltem, (de mondtam kisfőnökömnem, az kizárt, hogy mindben törött a milliméterszer kétmilliméteres kerámiakondi :S legalábbis nem volt kedvem száznyit leforrasztani és vissza)

A bejegyzés címét adó rész itt kezdődött, ugyanis Brightonban visszaérve a Waterstone's kirakatát ugye mindíg átfutom, kiírva épp, hogy Derek Landy dedikál most épp pont ott, hát irány befelé, a most megjelent kötetet akkor már be is szereztem és ottan virít benne a szerző kézjegye :D:D wááá

Itt említendő, hogy eddíg csak a magyar változatokat olvastam, ugyan tizenéveseknek készült, mint a HP könyvek és a Darren Shan regények, de nekem tetszett a történetük és eddíg ebben a sorozatban voltak a legjobb poénok, így most angolul is nekilátok :D