az előző után... nem sérült ő sem egy-két apró karcolástól eltekintve (bár igencsak kiérdemelte), nem törtek össze a cuccai, nem haragszom rá dühvel, inkább szánalommal tekintek oda... talán már felfogta, hogy  gyakorlatilag megmérgezett, a többiek elmagyarázták neki. Utálhatnám, mert mindenem viszket miatta, még egy napnyival errébb is, szerencsére nem lett fatális következménye. Az ilyesmit nem tekinthetem véletlennek, már csak azért sem, mert véletlenek nem léteznek, de inkább tartom magam szerencsésnek, hiszen viszonylag ösztönösen úsztam meg még az íly ritka találkozásokat is az egyetlen dologgal, amire (a szándékos felelőtlenségen túl) allergiás vagyok... és még jópár egyéb sérülést illetve még több lehetőséget rá...

Illetve ilyen nagy adagban, gyorsan felszívódós, oldott formában még soha nem nyeltem be aszpirint, a tablettától max viszketés és kiütések, bár abból kipróbáltam már egyszerre többet is, hogy mennyire tud ártani (az ok most nem számít)... gondolom, ettől hatott ilyen intenzíven. A kellemetlen része, hogy egy alapvető zsigeri érzetet okoz, de még az izmokban, bőrben is, ami valahogy egy feszült izgatottsághoz hasonlítható, vagy a randi előtti várakozó izgalomhoz, de lelki ok híján nem oldódik fel, csak múlik.

Most végre nem tűz a nap (éjfél után) most lázam sincs, a szédülés és a tompán nyomó fejfájás, ami az aszpirin óta erősen hat de már gyengül, eltér a normális fájdalomtól, inkább a fullasztó kifejezés illik rá...  viszont a friss levegő jól esne, habár ablakom nyitva, inkább lesétálok a partra, majd vissza fel... nem sietős, egyébként is fizetett szabin vagyok (hétfő-keddre kérték, hadd írjanak be melóra, de a keddit lemondtam, hétfőn még bementem lázasan, mert nem köhögök, illetve elfojtom, ha mások is vannak a légtérben s magamnak nem ártok vele, de másnap reggel pocsékul, így betelefonáltam, hogy nem kéne... nem volt sok erőm sem szándékom, hogy visszafogjam magam)