Monogon

Monogon

hazacsalogatás

2011. április 05. - monogon

Hallottam valami olyat, hogy a külföldre költözött fiatalokat akarná valaki visszacsalogatni, olyan körülmények közé, amik rosszabbak, mint mikor kimentek...

Először is említeném, hogy itt, a szigeten is lehet jó minőségű őrölt fűszerpaprikát kapni, vöröshagymát, pacalt, kolbászt, valamint tejfölt, a tej sokkal igazibb mint az otthoni dobozos/zacskós fehérvíz, ugyanazért túrókészítésre is alkalmasabb. Aki túróból otthon is csak a boltit vette, mert fogalma sincs a saját (sokat és fennhangon emlegetett) kultúrájának nemismeretéből fakadóan, hogy az hogyan is készül, tehát otthon is pocsék túrót evett, annak ez mit sem számít, aki meg tudja, az itt is jót készít s jóízűen fogyasztja. A növények és gombák és állatok íze és illata otthon intenzívebb, a több napsütés okán, itt pedig az ország sziget jellege miatt tisztább a levegő, nem a szomszéd szomszédjának ipartelepein át érkezik.

Másodszor, tegyünk különbséget az iskolások/pályakezdők és azok közt, akik már próbáltak otthon saját lábon boldogulni iskola mellett és azután. Aki nem közvetlenül az iskolából pályakezdőként, vagy csak tanulni, akár ösztöndíjon, akár anyuapu vagyonát meglovagolva ment ki, hanem amellett, vagy az után még otthon, saját keresetből akart megélni, de végül feladta és gyakorlatilag kimenekült a kilátástalanságból, mára csöves vagy halott is lehetne akár, azt nem a túrórudi fogja visszacsalni, legfeljebb időszakonként és turistaként jár vissza még sokáig.

Ismerek olyat, aki kijött, nem volt hajlandó megtanulni az adott ország nyelvét (jelen esetben angol), persze gyorsan iwiw-en helyi magyarokkal próbált ismerkedni, majd a többi magyarra terhelte magát azzal, hogy "ugyanmár fordítsd le nekem... vagy gyere már el velem a bankba...". Hamarost mindenki lerázta, mert mindenkit csak kihasznált, a "lógjunk együtt valamerre" az általában valami elintézendőjével volt kapcsolatban...hazament, mert hogy annyira egyedül érezte magát. Na most ez az illető ezután, otthon azért kapott valami (nem is kicsi) kereskedelmi vállalkozásban titkári állást, mert itt élt angol nyelvterületen egy évet és angolból is érettségizett (de itt a boltban egy kiló kenyeret nem tudott egyedül megvenni, csak mert nem magyarul kellett fizetni és különben is, "...hogy van angolul a kenyér?")... egy hónapra rá kirúgták és most megint jönne külföldre... szerintetek hány valóban megfelelő jelentkezőt hajtottak el miatta a titkári állás esetében? Csak egyet, az akkor feladta és inkább külföldre jött, azóta itt él, dolgozik, jelenleg angol barátnőjével gyereket várnak.

Akik otthon nem tudtak jövőt teremteni, viszont itt idegenben problémák ellenére is megállnak a saját lábukon, azok legfeljebb a "jól ismert környezet" miatt vágynak vissza, de a "jól ismert kilátástalanság" miatt nagyon megfontolják, mielőtt eszükbe jutna elgondolkodni akár, a visszaköltözésen... Aki pedig visszamenekül, mert a komfortzónáján kívül esik az eltérő nyelv és kultúra alaposabb kiismerése és megértése, ám ráfogja, hogy annyira hiányzott neki ez/az otthonról, amellett, hogy ott a net, ott az évente hazautazás, az csak szépen terel, mert anyuaput addig sem látogatta nagyobb gyakorisággal, már amennyiben mert tőlük külön városba költözni korábban.

A bejegyzés trackback címe:

https://monogon.blog.hu/api/trackback/id/tr437601770

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

111226 2011.04.08. 07:02:41

Leltem a héten az egyik írás kommentjei közt egy gyöngyszemet. Kimásoltam, mert én nem tudom higgadtan s érthetően megfogalmazni a véleményem. Viszont minden sorával egyetértek. Tehát: "Amíg állati szinten él az ország egy jelentős része, addig nyilvánvalóan az lesz sokaknak egyetlen sikerélménye, hogy valakikbe belerúgjanak. A cigányokba, menekültekbe, de sokkal nagyobb élvezet lehet adott esetben tőlük jóval többet érő emberekbe rúgni, pusztán mert melegek, vagy ahogy a műveletlen parasztok mondják: buzik. Nem, nem azért érnek többet, mert melegek, hanem adott esetben egy művelt, képzett embert nagyobb élvezet lehet egyeseknek alázni, azért mert melegek, mint más szerencsétleneket. Ez pont úgy működik, mint gyerekkorban, mert ezek az alázgatók általában meg is rekednek ott, lelkileg. A melegek valóban nem akarnak többet, de a társadalom is jobban járna, ha megadná a házastársi jogokat a melegeknek, legfeljebb hívják másnak, mint házasság, lehetnek értelmes kompromisszumok, nem az elnevezés a lényeg. Jobban járna mindenki, hiszen egy kiegyensúlyozott lelkivilágú, szeretetben, párkapcsolatban élő emberke sokkal hasznosabb lehet a közösségnek, mint kallódva - kivéve persze azokat, akik szándékosan választják a szingli létet, ma már ennek is van ezer oka. Sajnos kis hazánk rendkívül elmaradott ebben a kérdésben is. Lehet persze elküldeni a melegeket oda, ahol a pride-ok népünnepélyek, csak hát, aki ilyen bután beszél, az nem tudja, hogy azokban az országokban esetleg ő is boldogabban élhetne, sokkal boldogabban, mert a munkájából ember módjára tudna élni… Mellesleg azok a melegek, akik megtehetik, hogy el is menjenek, a legtöbb esetben itt is nagy hasznára lehetnének a társadalomnak a munkájuk okán, de hát nekünk ugye ez mellékes. Viszont ott, nyugaton, ott számít ez, és tárt karokkal fogadják őket - hiszen sokkal de sokkal probléma mentesebb egy képzett meleg munkaerő, mint egy családos. Nem, nem a családok ellen beszélek, ez egyszerűen így van, a dolog természete miatt. Nem, nincs bajom a családokkal, minden tiszteletem a gyermekvállalóké, mert nem tudhatják, hová is tart az ország, ahová beleszületnek majd a gyerekek. Akik között minden nyolcadik-tizedik melegként születik. Nem, nem akarok arról vitázni, hogy a melegek annak születnek vagy sem, ezt a melegek tudják a legjobban, a többiek meg nem érdekelnek ebben a kérdésben. Én sem vagyok egy meleg jogi aktivista és nem is akarok az lenni. Én személy szerint kis hazánkat örök vesztesnek érzem, nemcsak ebben, hanem minden kérdésben. És még csak nem is látom azt a politikai erőt vagy árnyalatot vagy bármit, amit alkalmasnak éreznék egy sikeres felemelkedés levezényléséhez, mert minden politikai erő betart a másiknak, éppen ezért minden politikai erőt hiteltelennek tartok - meg még sok minden másnak is...." A hsz-t "Gábor" írta. Próbáltam utánanézni, de sikertelenül. Kösz Gábor, ismeretlenül is!
süti beállítások módosítása