helyrerázódásom végre nagyjából céljához ért, közben rengeteg érdekes dolog történt, ugye befejeztem kb két hete egy intézetnek írott tanulmányt, azaz kisebb könyvecskét, amiből eformában még nem-, de ha veszem a fáradtságot és immár bővítve újraírom, abból már akár tankönyvként taníthatnak is majd, (merthogy szakirodalom), emiatt valószínűleg kapásból kétnyelvű ... vagy csak angol, még nem döntöttem el*. (a csillaggal jelzett alul, lábjegyzetben)

Majd pihentem pár napot, közben természetesen dolgoztam, viszont a határidő közelsége miatti hajtás eléggé sokat kivett belőlem (noha egy héttel előtte elkészültem és a lektorok is véglegesítették), tehát szokatlanul fáradt voltam, ennek pozitív oldalát tekintve, eléggé eufórikus élmény volt a befejezésével felszabadult kötött kapacitások szerteágazó csapongása (nálam általában ez van ha a jókedv ellenpárja nem húz le), viszont valamivel több mint egy hete bekaptam valami kellemes kis bódító influenzát, mely csak fura/szokatlan test-működési jelenségekben nyilvánult meg, pld torokfájás és láz, majd pár nap alatt begyűrűzött a fáradtság is... nem csak testileg. Ilyenkor persze jön az, hogy "ha" nem figyelnék oda akkor sokkal rosszabb is lehetett volna -mondotta kollegám aki ápolónak tanult s dolgozott anno rég, csak a szakma felőrölte a türelmét-, ám ezesetben minimum a cocaflú kellett hogy támadóm legyen (mely nem azonos a változó minőségű coca-cola-val). Gyerekként magyarosan háromszor böködött arcüregeim hámfedte lyukai a nyomástól önként pukkanva szabadítottak meg ismét azok gyulladásának melléktermékétől, így aktuális testi gyógyulásom ismét hamarosan bekövetkezik, megközelítőleg maholnap... (juppí és ováció)

Közben volt, kinek valamelyest figyelmet szenteltem lázas állapotomban, az előző bejegyzésben említett srác ugyanis épp nehéz időszakot élt, meló mellett későn kezdett szakdogát írt, egy hosszúra nyúlt felsőoktatási tartózkodás végén, szóval stresszelt rendesen. Formázásban és szerkesztésben mutattam lehetséges hogyanokat, illetve a módszertanban, melybe az író maga általában elkalandozik s képes beragadni a részletekbe. Mindemellett persze beszélgettünk is, többek közt rólunk, a volt/van/lesz és a nemvolt/nemvan/nemlesz dolgokról is. Ekként az elkövetkezendő életemre vonatkozó teendők listájáról még két dolgot kipipálhattam végre, (egyik a tanulmány, másik a vele való beszélés a "rólunk" mibenléteiről)

*(avagy ami már csak lábjegyzetet érdemel)
Persze, a mesebeli magyar exköztársaságot (korábban exnépköztársaság) józan ész szerint mindenki egyre inkább kivonja az egyenleteiből, hiszen a harmadik magyar, fejétől bűzlik a hal-alapú exodus tart már évek óta (vagy negyedik) mert ugye:
-a szabadságharcok idején,
-aztán a világháborúk környékén,
- hogy 56-ot lehe-e beleszámolni vagy nem, ezen meg vitázzanak a történészek
Tudjuk ugyanis, hogy minden olyan szopatás amit a jónép egy részének életkörülményei kárára művelnek, jól láthatóan saját (személyes és lobbi) érdekeikért, az gyakorlatilag kiirt az ország területéről egy rakás polgárt. Némelyeket éhhalállal, némelyeket nyomorral (majd éhhalál vagy betegségek) minthogy a forrásaikat ellehetetlenítik, a lényeg, hogy aki a rábízott emberélettel csak fogyóESZKÖZként viselkedik, mind minőségében mind létében, az már le is mondott róluk. Ezt megelőzendő ugye működik ezekben az emberekben a józan ész és négy lehetőségüket ismerik fel, ismerőseimet statisztikai mintaként tekintve az alábbi sorrendben:
-itt értelmetlen az életem, akár ki is nyírhatnám magam
-ugyanaz, csak kamikaze módra hasznosan magával vinne legalább egy aktív  politikust aki az utóbbi években, döntésével közvetlenül idáig sodorta
-mint előbb, de felismeri a háttérben rejtező érdekháló személyeit is, mint gondjainak közvetett okozóját, persze kamikaze gondolattal fűszerezi annak lehetséges jövőjét
-aztán rájön, hogy egy élhetőbb országban működtetheti az életét úgy is, hogy az jó/elfogadható legyen neki is és elegendő annak az országnak is a jelenlegi telhetetlen  sarcolóval ellentétben, mely a központi problémát porlasztja és okának a népét nevezi, nem annak választott betegségét/vezetéseit visszamenőleg húsz évre mindet, avagy túlfogyasztó kontrollereit.