"...A varázslat itt maga az emberi lét látszólagos saját felszínén hullámzó játékának csodás prizmafolyadéka, mely pont mikor ránézek, az én szemembe veri vissza a tagadhatatlan igazságok szűrt-hazug fényeit, bennem felépített világukat éppezért törve meg önmaguk szavaival, mert létük jellegénél fogva magányosak s utuk során felfedezettekből mind vágynak valamire, akár látják, akár nem, független attól, hogy épp a kezükben tartják-e azt amit keresnek s az orrukon az elveszettnek hitt szemüveg, hogy lássák is azt, habár valóban megérteni -önmagukhoz képest- akkor is csak ritkán akarják... amelyikben észreveszem s megértem, néha nem veszi észre, hogy engem keresett, majd tán késő, amelyik pedig azt gondolja egyértelmű szándékával, kiegészíteném, annak csak egy rész kell valójában, ám én csak egészben működök..." (saját máshol)

Hamarosan az elmúlt két hétről+blogtaliról... mert még nem zártam le magamban...