Mostanság viszonylag szép, közel jó, egy kivételével lerakva a kereszteket és egy kivétellel levetkőzve a púpként létező emberekkel való kapcsolatok terheit (aki eddig sem volt púp az nem teherként létezett hanem barátként), voltaképp kellemes és nyugis életmód van felém, egy-egy kísérleti elemmel alkalmanként bővítve a napokat, például az elmúlt két napban a lengyel konyhaművészet remekeinek magamhoz vétele. A töltött káposzta, a rakott káposzta és a paradicsomos húsgombóc ottani változatait választottam, igencsak hasonló, ámde kevésbé sós, illetve az otthoninál zsírban dúsabb ételköltemények voltak. Ennek mellékhatásai okán -bármennyire is finomak voltak- ma mégis eljöttem a munkahelyről, kb egy órája

(mai rendeléseket letudtam, a távollétet holnap bepótlom-mondtam a főninek).