Monogon

Monogon

a pusztítás korlátai

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2011. november 25. - monogon

Akinek a látókörén kívül létezel, az is csak ember, tehát a megértés lépésről-lépésre megy végbe benne. Elfogadni csak magadat tudod, tehát azt, amit értesz. Az elfogadást egyáltalán lehetővé tevő fokozatos megértés előtt kell az első lépés:
tudomásul venni

Ha a tömeg/massza nem vesz tudomásul, azaz kirekeszt, számára ekképp nem vagy releváns, (bármíly jót is okozhatnál az összességben), akkor tulajdonképp próbál nem-létezővé tenni, de ehhez ösztönösen tagadnia kell, ám a tagadás mégis létezővé tesz, hiszen csak rossznak állít be, az nem ellentéte a létezésnek.
A közömbösség viszont üres. A létezés társadalmi ellentéte.
A közöny, ha tömeges, akkor képes pusztítani, legitimálni a pusztítást, akár népirtásokat is, voltaképp ez a társadalmi közmegegyezés a tömeges gyilkosságra (bármely módszerrel, a nincstelenné tétel rendszer-áldozatának hajléktalan éhhaláljától, a szomszéd/távoli ország fegyveres megtámadásáig) ezzel szokták a társadalmi/természeti erőforrások kontrolljára törekvő nemzetközi/nemzeti politikai-gazdasági-média-együttműködések létrehozni azt, amit a szekták úgy jelölnek:
pokol
(kínzás, kegyetlenség, ember természetes gonoszságának kreatív szabadsága kombinálva a személyes frusztrációk másokra-bárkire fókuszálásával, háború őrülete, vallás/polgár/államközi/média/erőforrás -háborúk, stb... ezt könyvek ezrei írták már körül s szeletelték/elemezték művészi ihletéssel és leíró jelleggel is)
Ezt egyetlen módon lehet megelőzni:
Tudomásul venni/vetetni
a Tényt, hogy egyénenként mindenki csak egy változat ugyanarra az egyetlen emberiség lét-célra: közös túlélés,
melynek egyetlen esélye, ereje és kulcsa:
a különbözőségek szabad és kreatív partneri együttműködése, ahol csak a pusztítást kell korlátozni, mind egyéni/társadalmi/természeti szinteken.

(az egyféleség és a változatlanság sok módon kialakulhat/kialakítható és helyileg a biztonság és teljesség hamis képzeteit keltik, de kivétel nélkül mindig teljes kihaláshoz vezet!!!)
ergo: megérttetni:
hogy kivétel nélkül mindenki egyénileg is más és ez jó:
megmutatni...

hogy nem a különbség számít, hanem ahogy maguk és mások testével/sorsával/életével/idejével/tulajdonával/birtokával bánnak.

(e bejegyzés voltaképp egy komment: Paperboat.hu: Te más vagy? című postjára)

2 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://monogon.blog.hu/api/trackback/id/tr867601858

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

111226 2011.11.26. 07:46:49

Kedvelem a kevés szóval írt bejegyzéseidet. Gondolkodásra késztet. Ami nem biztos, hogy hátrány :) Csak zárójelben jegyzem meg: (ezt így tudomására hozni olyan embernek, aki zsigerből/ismeretlenül átkoz/bánt, nem fogja megérteni. Ez az igazi "magyar virtus", hogy mindig más a hibás. :/) Tudod, a jelenleg hatalomban lévő birtoklók, s az őket megelőzőek is mind tanultak történelmet, ám megkérdőjelezem, hogy értik-e amit olvastak? A háború óta felnőtt három generáció abban a tudatban, hogy "minden közös" - de az emberi természet már csak olyan, hogy nekem több kell. Tenni viszont nem akarok érte, csak elvenni. Nagyobb legyen a házam két centivel, halasi csipke legyen a márvány fürdőkádban (úgysem használja), mindig, mindenből a legújabbat, s közben a piacon panaszkodni, milyen drága az élet. Kirakat. Mert nem tud/akar tenni. Tudja élvezni az életet megkönnyítő s megvehető dolgokat? Nem. Teli zsebbel járul st.Péter elé, s közben leélt egy életet gürizéssel, állandó panaszkodással. Nem azokkal van bajom, akik megtehetik, s verítékükkel lesznek anyagiakban többek. Nekem azokkal van bajom, akiknek a felmenői a segge alá tesznek mindent, de ki akar törni belőle. S merre törjön ki, ha nem a bandázásban? Összetévesztik, hogy nem az a szabadság, hogy azt teszek amit akarok, hanem nem muszáj megtennem amit nem akarok. Sulykolja a média, hogy nem kell semmit tenni, elég ha köpködsz másokat, nem értenek meg (ugyan mit?), dögöljenek meg a zsidók/muszlimok/stb. S dögöljön meg a szomszéd tehene. Olvasni nem "trendy" - érteni meg nem is kell. Pár dolgot elfelejtenek azok, akik a zemberekért vannak: A harag erő nélkül mit sem ér. S lehet, hogy sok mindenben egyet is értenék a másként gondolkodókkal, nem szeretem a kioktató hangnemet, nem szeretem ha próbálják megmondani, hogy mi a jó nekem. Nem szeretem, ha a jövőre hivatkozással meg akarja szüntetni a múltamat. S nem szeretem a pökhendiséget - azokat pedig végképp utálom, akik Istenre (bármelyikre) hivatkoznak, s a szeretet jegyében aláznak meg másokat. Hétfőtől péntekig, nap, mint nap rugdossa embertársait, szombaton kitalálja, mit csináljon a következő héten, vasárnap pedig az összes fukszot magára aggatva elmegy a templomba, hogy lássák az emberek. A templomból kifelé menet a feje fölé tart egy ezrest, lebegteti, hogy mindenki lássa, aztán bedobja a perselybe. S közben azt hiheti: megfizettem. A meglepetés később lesz neki. Talán későn. De addig is mérgezi a környezetét. Milyen szerencse, hogy az én optimizmusom ez: Nem hiszem, hogy a világ csúnya... A folytatást már ismered.

67542 2011.11.26. 11:06:00

ismerek futólag jónéhány érdekembert, "más a hibás" típust, akiknek más ideje sosem drága, más élete haszontárgy, más sorsa eszköz. Szerencsére viszonylag jól távol tartom magam az ilyenektől. Egy folyamatosan összeomlás állapotában tartott rendszerből van egyrészt azonnali kiút ami feléget mindent és mindenkit, először éppen a sarcolókat, de az a megoldás ötvenhat évnyi utóhatást okozott legutóbb is, kb1945-2001 mert úgysem a közcélú okos kerül oda, hanem az öncélú okos vezette öncélú buta. Viszont ez a megoldás rengeteg hullát és kapcsolódó szenvedést generált, illetve egy újabb összeomlásban tartott rendszert. Van másrészt egy picit csendesebb és célzottabb megoldás is, egyfajta társadalmi immunrendszer, ami azzal kezdődik, hogy aki csak teheti, megtanulja megvédeni önmagát, megtanul kegyelem nélkül harcolni a támadóival szemben, aki meg nem, az kamikaze módra magával viszi azt, aki ártott neki(akár nyíltan, akár álszent módon tette, akár testi erőszak akár anyagi ellehetetlenítés útján), ezt persze kizárólag egyénileg, célzottan szabad, nem pedig tömegpusztítással, a megoldás nem káosz és nem őrület, hanem tudatos döntés, nem dühös bosszú, és semmiképp nem becsületre vagy felsőbb bármire hivatkozás, hanem korrekt és igazságos ellentételezése az ártalomból/kegyetlenség okozásából élőknek. Ez a civilizált módja a jogrend és egyenlőség együttes visszaállításának egy káoszba fulladó világból. Persze hogy melyik történik meg és fut le eseményláncként végül, az az emberek egyéni döntésein múlik minden szinten. Az előbbi esetben az aktuális vezetés természetesen behívatja a nyugati tankokat a saját védelmére, de akkor is elpusztul, mint legutóbb, ráadásul ezzel eladják a következő nemzedékek sorsát ismét, de a külföldnek nem szándéka a nemzedék megőrzése, csak az erőforrásoké, épp mint legutóbb, tehát szívás... a második esetben, ha az emberek egyénileg cselekszenek, kénytelen lépést tartani, kénytelen kötelezően alapismereteket tanítani, kénytelen köz-jóléti irányban mozdítani a köznép pénzét. Mint korábban említettem, persze csak fanyar-magyar történelmi poénként: '56+56=2012 illetve idéznék egy szelíd népies kifejezést: "a hét meg a nyolcát" 7*8=56 :D Magam részéről mosolygok a poklon, mert nem bennem él. Magam módján pedig úgy teszek ellene, hogy annak segítek, aki a jövőt építeni tudja (sajnos legutóbb hibásan választottam), illetve szélesítem emberkék látókörét, akik úgy talán közhasznú/korrektebb irányokat is észrevesznek magukban, majd saját környezetükben továbbadják, (vagynem).
süti beállítások módosítása