Úgy tűnik, sikerült borítani a céges bilit annyira, hogy csak megkapom végre a tréningek utolsó fejezeteit és az emeléseket is. S hogy érezzék: ismét megérte hallgatni rám, feldobtam egy új ötletet (fél éve kiötlöttem már, de a jót rosszal honorálták, így megtartottam sok más jó gondolattal együtt) egy újabb minőségbiztosítási protokoll-elemre, melyet próbajáraton be is üzemeltem...

Másrészt a hét?! évvel ezelőtti (és másfél hónap) Fiat találkozó utóhatásai kb három év alatt csengtek le teljesen, illetve megtanultam túlélni újra-és újra tízezerszám azidő alatt, de tapasztalatból rájöttem (párezer alkalom során :S ), hogy mi váltja ki és hogyan lépjek túl rajta minimális zökkenővel. Mondjuk szar dolog úgy általában menet közben kikapcsolódni mint egy elemes rongybaba, vagy emiatt legurulni a dunaparti köveken, Óvatos voltam és kiegyensúlyozott azóta is (fáradtság szempontból), hogy csak ritkán rántson le. Ma picit elszámoltam, mert sokáig gondolkodtam este rengeteg mindenen, eltelt az idő, elfáradtam és ezúttal gyakorlatilag ismét kiütött. Utálom azt a mindent átjáró fájdalmat ami a visszatéréssel jár. Még szerencse, hogy az ilyen merülések abba a bizonyos völgybe, viszonylag kellemes sétát jelentenek és rengeteg testetlen boldog-időt... a kellemetlen, hogy a hallásom és minden egyéb testi érzékelés élesebb az ilyen alkalmak után, jópár napig.

Na mindegy. Nem számít.

Csak az a gonosz van ott amit magaddal viszel ettől lesz pokol, vagy menny. A félelem bármitől, a gonosz alapja, a félelem keltése és befogadása rettegésként. A félelem megértése annak okain át, a feszültség megnyugvása, egyensúly keresésének kezdete, a béke. A béke nem közöny, a béke alkot, a béke a gonosz átformálása kreatív jó létbe, a béke nem szeretet, csak a megértés lehetőségének elfogadása, a tények tudomásul vétele, a valódi gondolkodás kezdete, a középkor végének eleje.