Sötétlila a fehér mögött

csillan nedves kavicsok millióin,
hullámok ütemesen mind koptatva,
szelíddé lágyuló, matt-öreg felszín,
s tengervíz, fényvastaggá vékonyodva. (Saját, most)

Az óceánról visszaverődő fénynek így erős napsütésben három árnyalata van:

kék, zöld és... sötét-mély lilásfehér ?

ez utóbbi annyira a színskála vége, hogy már majdnem UV...
persze ez nem is átszűrt fény, mint inkább a levegő alatti vízhullámok hártyányi, görbült-feszült felületének szembántón erős visszverődése...

(festményen, a hullámok közé törten érdekes-szépen mutatna, mint újszerű tenger-hangulat, persze érdekes kontrasztban festhető csak, a világoskékkel és a tengerkékkel, szinte fehéresszürke horizonttal és a távoli-közeledő zöld-szürke árnyékot vető, épphogy csíknyi viharral, a képen kívüli -de a fényeknek irányt adó- nappal ellentétes oldalon)