Monogon

Monogon

E-32 szövet

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2012. május 20. - monogon

alvás közben 1, az emberi testtel kapcsolatban sokaknál felmerülő problémára kerestem választ, voltaképp megoldva, sőt, úgy sejtem, egy teljesen új gógyítási módot/alternatív segédeszközt ötlöttem ki, pld égési-/egyéb nagy felületű bőrsérülésekre, homokágy helyett, regenerálás, ami viszonylag óvatosan, de hétköznapi viseletként is fertőződésmentesen használható lenne, azaz felfekvés és mindenféle pangások/kiszáradás nélkül, persze még csak ötlet, de már végiggondoltam a fejlesztési/finomítási láncokat... hogy kollagénrost-képzésre alkalmas-e, azt majd megtudom, ha ráncos vén százévesként kipróbálom, visszafordítandó a bőr vékonyodással járó elöregedést, de hogy segítségével a szervezet kitisztítaná és regenerálná ami még van, némi háttértámogatással helyreállítva a hajszáleres vérellátást is alatta, az valószínű... avagy megujítva azt, talán mély rétegeiben is. Kiváncsi vagyok, ezért -majd kipróbálom pár évtized múlva- mert türelmem is van :)

(ezt most csak a naplózás kedvéért, hogy majd hetven év múlva eszembe jusson, amikor visszaolvasom egy mentett példányát)

Ideje visszaaludni és előtervezni valami mást, habár... ezúttal inkább szerelemről álmodom :)

11 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://monogon.blog.hu/api/trackback/id/tr27601998

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Layli 2012.05.20. 11:11:11

Az őrületbe kergetsz az újabb és újabb ötleteiddel és találmányaiddal, amelyeknek gondolatait elhinted, aztán... tudom, kifejlesztve, tesztelve a fiókod mélyén végzik. Micsoda pazarlása elméd tárházának.... Micsoda veszteség nekünk....

67542 2012.05.20. 16:31:01

@Layli: kommentedre...ezt most inkább 70 évre titkosítom :D Ez csak egy napló, amiben feljegyzem a számomra pillanatnyilag érdekes dolgok és történések létezését, nem fiók, amibe elzárom azokat. Az a fiók az emlékezetem, lévén szellemi termék előzi meg a megvalósítást és ezen a ponton tehető nem-létezővé a kérdéses tárgya/módszer/megoldás a jövőre nézve. Van, amit nem érdemes "kiengedni a palackból".

Layli 2012.05.21. 19:03:00

Na ettől a választól féltem! LOL Egyébként a "fiókot" képletesen értettem, pontosan úgy ahogy írtad, elméd rejtett fiókjára gondoltam, amit számkódolt neurotranszmitterek cirkáló hada őriz, és csak te tudod a zárkombinációt. :)

67542 2012.05.22. 07:41:06

[Layli](#12318773): a válsztól félni... a felfedezés örömét, azt az emelkedett pillanatot, ami a probléma megoldását követi, a tanulás és változás kedvét s élményét nem adtam fel soha, csak azért, mert a társadalom falánk végtelen éhsége elveszi a megosztási kedvet. Ötlet ügyében kizárólag a saját megvalósítással mozgok együtt. Azt sem dobtam el, hogy saját gondolataim határozzanak meg, nem másé, csak hogy bevágódjak, vagy beilleszkedjek, vagy akár idomuljak bárki világképéhez, hisz a legelső saját gondolatom óta egyedül vagyok, pusztán a különbözőség miatt. Testem érzetei, reakcióim, reflexeim, mind a helyükön vannak, szellemem/tudatom integritása normális, az átlagtól eltérés alapvetően a gondolkodás határok nélkülisége, így könnyedén értelmezem a mindenséget is, nem akadok fenn paradoxonokon és mások ezeréves dogmáin, sem abból továbbalakított eszméin, ezért van válaszom azokra az alapkérdésekre is, amikre milliárdok mondták már, hogy "nincs" és "tilos", csak mert féltek a lehetséges válaszaiktól, méginkább a lehetséges valóságtól. Nem félek a gondolatoktól, hiszen úgy magamtól félnék. Nem gátolom magamat, így nem gátol a múlt, hogy jövővé gondoljam a jelent tovább és azt is még tovább lépésenként bármivel kapcsolatban. Tudom a legkisebbet és a legnagyobbat is, hogy mi is a mindenség, hogy az ősrobbanás elméletben is van hiba és hol, az isten elmélet is épp oly messze van a kezdettől mint a valóságtól. Nem vagyok dühös, csak mert nincs kivel megosztanom, nem osztom meg, mert valójában ezeket teljes mélységükben SENKI nem akarja tudni. Egyrészt azért nem akarja, mert akkor újra kéne értelmeznie a saját dogmáit, de aki tudja az tanítja is, persze senki nem akar rájönni, hogy amit tanít, az lyukas, mint egy tésztaszűrő. Másrészt, aki mások gondolatait használja és azokból él, azokból fonja álcáját maga köré a környezete számára, mintegy maszk (ide tartozik bárki olyan aki például elfogadja vagy támogatja vagy képviseli bármely politikai/vallási szekta csoportvéleményét) azaz alapvetően a teljesítmény nélküli hasznot keresi amellett, hogy szellemi falakat épít, belterjes témákban ahol saját és egymás kutya-farkát kergetik látványosan, hogy a birkák köréjük rendeződjenek (avagy közösségi marketing a politikában/vallásban/szektákban), ők szimplán nem is érdemelnek választ, mert kizárólag mások elnyomására/megalázására/kizsákmányolására/elpusztítására használtak eddig is bármilyen fejlődési lehetőséget. (aki tudni akarná az pedig valójában fél, hogy az élete értelmetlen lenne... pedig nem lenne) Ergo: valószínűleg nincs érdemes... a válaszok pedig csak pénznyit érnek, ha másban nincs meg az odavezető út, mert valójában az útra szánd időt sajnálja a nem-gondolkodó, avagy a változást féli, ami benne végbemegy az úton. Ha lesz majd bárki is, aki képes tudatával a túloldalon maradni, azzal úgyis találkozok majd :) de addig inkább jó kedvűen élek, őszintén látva a dolgok mögé ;) Mindez pedig ne lombozzon le, hiszen az út mindenkinek nyitva van, bárki járhat rajta, senki nem halad visszafelé, még ha itt-ott leáll nézelődni vagy beszélgetni is... az útnak pedig nincs hossza, ahogy vége se, a célját hagyjuk, az úgyis mindenkinek ugyanaz.

Layli 2012.05.22. 08:15:25

WooW! Összességében, többségi lényegében nem tudok vitába szállni, vagy ellenérvet hozni indokaid ellen. Bár a "teljes mélységükben SENKI nem akarja tudni" kissé mellbevágó, hisz tudni akarják/akarjuk oly sokan, de hogy ki érdemes vagy érdemtelen az nehezen ( illetve talán a te szempontjaid alapján) kiszűrhető. Én(!) tudni szeretném, de saját erőmből , képességeimből, a rejtvényt megfejteni nem tudom, de a végeredménytől nem félek, legyen az bármi, számomra elfogadhatóbb mint a nem tudás, vagy annak tudása, hogy amit tudok, ismerek az hamis. Azért, hogy megőrizted saját személyiségedet, énedet, nem hajoltál meg ideológiák előtt csupán azért, hogy befogadjanak a nyájba, vállaltad a másság következményeit egy konformista társadalomban, csak csodálni tudlak. Én sohasem voltam ilyen erős, okos, vagy bátor......Nos, az általad, és a hozzád hasonlók által birtokolt ismeretek rejtve maradnak és "így vész el a világ dicsősége". Pedig az olyan képességű egyének mint Te vinnék előre az emberiséget, no nem az anyagi gazdagodás, hanem a békés, nyugodt életforma felé, ami nem feltétlenül célja sem az egyéneknek, sem a társadalmak maguk választotta hatalmasaiknak. :(

67542 2012.05.22. 19:17:02

[Layli](#12320577): saját erődből, de igen, tudod :) bárki képes rá, csupán nyílt elme és minden után kérdőjel kell. A legjobb kérdés a miért, amire a legjobb válasz a hogyan. A dolog szépsége, hogy a paradoxonok/dogmák átlépése és megoldása voltaképp egyszerű, csak külső viszonyítási pontból kell nézni. Ha eljutsz arra a pontra, hogy a mindenséget képes vagy egy szimpla egyszerű tárgyként értelmezni (elegánsan egyszerű egyébként), amit kedved szerint magad is létrehozhatnál akár (legalábbis egyszerűbb formában, de működő és használható modellként), addigra olyan sok kérdést tettél fel és válaszoltál meg, hogy azok mind egy szerteágazó, de összefüggő rendszerbe álltak benned, viszont minden új ismeret kapcsán hagyni kell, hogy beleilleszkedjen a többi közé, avagy ha nem illik be, akkor a tény tükrében felül kell bírálnod minden kapcsolódó következtetést is, akár az alapvető dogmákat is... Már pedig az útnak ez a része göröngyös... merthogy rá kell jönnöd, mi is a kirakós odaillő részlete, úgy hogy valójában minden részlet adott, csak látni kell... végül elérsz arra a pontra, ahol a világ voltaképp egyszerűvé válik, a maga nemes egyszerűségében pedig minden részlet szép, a rengeteg kényszeres emberi viselkedésminta, ami saját kis paradoxonjaikba és végül halálukba hajszolja az embereket, pedig egyenesen komédia. Az összhatás persze tragédia. Azért persze... rámosolyogni a világra saját belső nyugalomból, csak abban elmerülni pillanatnyira, amit élményként választok, voltaképp olyan, mint egy kellemes tavaszi séta valami parkban, ahol hétmilliárd gyerek játszik, noha törtetőn és erőszakosan is. Minthogy "érdek nélkül tetszik" (ahogy anno irodalomtanárom idézte) Szép. Önmagában kapsz egy példatárat, kitöltve a válaszokkal, ahol neked kéne rájönnöd a megoldás módjára, puzzle-logikájára és a kérdés-válasz levezetést rejtvényként való megoldására, a rájövés pedig kiteljesít téged, de a kész válasz lehangol, ahogy mással is történne, ha Te adnál neki egy ilyen példatárat. Ha nem akarsz rosszat a másiknak, úgy nem mondanál konkrét választ, csak az útirányt, és hogy igen, van ráillő eredmény, esetleg segíthetsz megoldani, de végigvezetni nem akarnád, csak bíztatnád a saját megoldás keresésére, elmesélheted a saját logikakeresési módszered, úgy talán segíthetsz neki, még ha a szomszéd padban ülő hihető eredményt, de tudod, rosszat súg neki... esetleg direkt, csak hogy higgyen neki, kövesse és megvegye tőle a látszólag jót a többi kérdéshez is, hogy vegyen logarlécet, számológépet és mintás papírt, tolltartót is hozzá, majd a szendvicset és minden mást is... csakhogy az a szándék, a szomszéd padban ülő részéről, önmagától elfelé viszi... korlátozza, nem a megoldás és a levezetés megértése lesz végül a cél, hanem a rengeteg eszköz, amit használhat, de azt mind cipelnie kell mindenfelé, az egy toll és notesz helyett, ami voltaképp elegendő lenne.

Layli 2012.05.23. 19:08:09

Oh. Ezt nagyon szépen, érthetően levezetted. Mint ahogy azt korábban egy kommentben írtam, már sok éves fejtörőn és alternatíva keresésen túl vagyok, és számtalan választ kerestem és találtam a "hogyan"-ra, de ahányszor kiötlök egy lehetséges választ, és -hogy a te nagyon találó hasonlatoddal éljek- beillesztem a puzzle darabkát a kirakósba, rögtön realizálom, hogy három másik,- amelyet korábban már beillesztettem - kiesik, kitüremkedik, nem passzol. Ráadásul, ha megtalálom a megoldást egy-egy részkérdésre, nálam nem az a fajta békesség jelenik meg, amelyet te már magadénak tudhatsz, bár képes vagyok kívülről szemlélni az embereket és történéseket - hanem embergyűlölet tör fel bennem, amely igen különös módon a faj egészére terjed ki (önmagamra is) , miközben egyedeit egyenként szemlélve képes vagyok kedvelni, megszeretni. Az alábbi soraid gyönyörűek, és olvasva vizualizálódott előttem egy Ember Kert, amelyben egy magasabb rendű lény kedvtelve sétálgat, jóindulatú, elnéző mosollyal az ajkain... "mint egy kellemes tavaszi séta valami parkban, ahol hétmilliárd gyerek játszik, noha törtetőn és erőszakosan is. Minthogy "érdek nélkül tetszik" " Én alapvetően humán és nem reál gondolkodású vagyok, így számos "hogyan" kérdésnél megtorpanok. De valahol mélyen,ott a bizonyosság bennem, ha képessé válok befejezni a kirakóst, végre hazaérkezem.:)

67542 2012.05.23. 21:10:59

[Layli](#12329148): :) ahogy adott benned a bizonyosság, úgy haladsz is az utadon, viszont, már otthon vagy, az univerzum, a test, a planéta adott, azonos anyagból, tehát valójában semmi sem idegen, legfeljebb más (számodra ott újnak tűnő) logika szerint épül fel. Indulj ki az első tényből amit ismersz: "itt vagyok, értek, hallok, látok, érzek" és ez jó, tehát örömmel vedd tudomásul, aztán lépésről-lépésre kifelé tovább, mind a tíz értelmezhető irányba külön-külön, megfontolva és megértve minden réteget, azok hatásait egymásra, így egybeáll az egész (a fraktál témakört kifejezetten ajánlom, szép és sok dologgal analóg), ahol pedig törés mutatkozik.... nos, azok lesznek az érdeklődési köreid kulcspontjai :D Az Emberre ugyanazért vagy dühös, amiért mindenki, aki ébredezik nyomott-kábult tömeg-álmából: mert a szándék-érdek-érték alapú rendszerben könnyebb nem-mozogni. Békés helyet alakíthatnának ki, ehelyett megértési korlátokat és dühöt hoznak létre... a szándékos öncélú ignorancia, a ön-kényelem célú erőszak. Önzés, avagy a belső egyensúly hiánya, kapni s elvenni, akár erővel/kényszerrel, ellenirányú értékmozgás nélkül. Össztársadalmi szinten ez az inspirált+támogatott önfejlődés fenntartása helyett a közös önzés költségeinek másik csoportra kényszerítése, ehhez a célokat kell az "előre" helyett körbe-körbe járatni. Az első ok ami a gondolkodóvá vált egyén önérzetével szembejön: a szándékosan nemgondolkodó egyén, tömegben eltekint a felelősségtől, így hezitálás nélkül egyénenként is éppoly aljas és gonosz akár aktívan, akár ignoranciával passzívan, mint a személyes érdek alapú vezetői szándék ami a tömeget ön-támogatja. Aki ebből kilép, az a megértés útjára sodródik, ahol voltaképp szellemileg kifejlődik, filozófiája lesz a korláttalan, s nevetni fog, kinevet bármit, hiszen közben magára mosolyog s kacagni... főleg a hibákon ...A harmónia öröm s az egyensúly nyugalommá lesz... Magasabb rendű nem létezik, csak egyes részleteiben kifinomultabb... hogy ki mit fejleszt magán, ez egyéni és folyamatos döntés, napi szinten, ami idővel beérik, az érett gyümölcs pedig többnyire finom s külön élvezet, ha olyan fajta, ami idővel sem romlik, mindamellett nem is fogy el, lévén a táplálék, ha szellemi, úgy végtelen... :D

67542 2012.05.23. 22:32:46

freeblog kommentkezelése okán: A reál-humán részről emitt... a reál alapokat elvileg tudod, fizika, kémia, matek, ezek a dolgok megértése során sajna szükségesek, de nem a konkrét számítások, hanem az összefüggések-elvek-átmenetek egymásra hatások, hasonlóságok felismerésénél. Nem kell tudnod kezelni az elektronmikroszkópot sem ahhoz, hogy megértsd a működésének módját, nem kell kiszámolnod az elektron méretét, pályáját, a molekula elrendezését, rezgéseit, a földlemezek napi kétszeri ár-apályát, a köztük levő törésvonalak surlódását, a Föld pályáját, a Nap körül, a Nap mozgását a Tejúton belül, együttmozgását a környező csillagokkal, a környező törmelék tömegét, a galaxis mozgását a többihez képest, csak hogy felfedezd a hasonlóságokat a keringések s az együtt mozgások között, nem kell lemérned a végtelent sem, elég érteni... persze, hogy mások tévedéseit felfedezd, ahhoz tényleg bele kell merülni az adott kérdéskörhöz kapcsolódó infókba, de a tévedések általában elvi, avagy dogmatikus alapokon nyugszanak, amit bővebb ismerettel már cáfolhatsz, persze nem kell senki orra alá dörgölnöd, csak ellenőrizned, élvezned az élményt, majd haladnod tovább.

layli 2012.05.24. 17:12:06

Egy komplett (bár nem könnyű) használati utasítást adtál a megoldáshoz, illetve az előrelépéshez.:) Köszönöm. A fraktál dimenziókkal nem foglalkoztam azóta, hogy megpróbáltam megérteni az Univerzum keletkezését. Számomra bonyolult képletek halmaza, inkább ösztönösen értem mint tudatosan, ahogy egy- egy ellentmondást is ösztönösen fedezek fel, olykor skizofrén állapotban,ahogy értetlen révületben mélyedek magamba, amikor, mintha egy másik, bennem lakó személy szólalna meg, és bökne rá a válaszra, amely hirtelen egyszerűvé és logikussá válik. Kissé félelmetes , hiszen tudom, hogy én magam nem értek ahhoz a témakörhöz, és fogalmam sincs honnan jön a megértés, és levezetni sem tudnám az indoklását. Nos, újra nekifogok, használva azt amit tőled kaptam, engedem, hogy vezessen az aminek vezetnie kell, és megpróbálom elengedni a dühöt. Egy furcsa érzés azonban agyamba fészkelt az utolsó két kommented után. Talán megint,a bennem lévő "másik "figyelmeztetése.lol: " Megtalálhatom amit keresek, de az ára, a mentális és spirituális magány."

67542 2012.05.24. 18:58:40

[layli](#12335071): no, igen. A kettőssége ott van, hogy egyrészt változol, változni is akarsz, mert az tart mozgásban, mert az tesz tevékeny emberré, mert különben üres és idegen lenne idővel minden s elpazarolt időnek éreznéd az éveid. Ez persze eltérővé tesz, de nem feltétlen magányossá, minthogy változásaid révén tudatosan is alaposabban keresel, hozzád illőbbeket találsz és sokkal könnyebben, hajlékonyabban mozogsz együtt valakivel, aki megfelelő számodra, azaz te is megfelelőbbé válsz s mivel megértés tekintetében nyitott vagy (a másik elfogadása mindig kérdőjeles dolog, mert a bizalom egy végtelen lépcső) ezért könnyebben hozol majd jó közös döntéseket... A közös felfedezés pedig egyébként is a legjobb társasjáték az élet során. Csak akkor lehetnél a változásaidtól egyáltalán magányos, mikor már odaértél ahová kellett és olyan társat keresel, akivel meg akarod osztani magadból ezt a részt is, de ő még nem kész befogadni... Persze hagyhatod a háttérben, valami rejtelmes dologként, ami valahol minden pillantásodban egyfajta megfoghatatlan világot sejttet s természetes részedként használod, saját alkotó célra életviteledben, azzal együtt élhetsz anélkül, hogy másokat tanítanál (az mindig eltávolít, mert ahhoz, hogy rád nézzenek, egyet hátra kell lépni), de ekkor már nem ez mozgat többé... Vagy pedig egyfajta munkaként tekintesz erre az oldaladra és alkalmat, kifejezési módokat találsz hozzá, nem azoknak adva, akik nem keresik, illetve nem túladagolva azokat, akik keresik... mint aki kéri, hogy dobj egy almát, te örülsz, hogy más is kedveli, mindjárt tucatot küldesz, neki pedig fájni fog... a gyümölcs fogyasztásakor rágni, nyelni kell, persze a jó igazán az íz és a zamat élménye, amit koncentrátumként nem érdemes, még ha valójában lehet is.
süti beállítások módosítása