A tél és a nyár közt egyetlen ékezetnyi különbség számít igazán...

HÓ<->HŐ

(persze ennek jelentőssége jövő hét végén lesz)

A csapból is Gotye folyik, de valahonnan ismerősnek tűnt a smink...

...amit erőltetnek, ha tűrhető is, hamar ellenszenvessé válik.

hmm fura, hogy heti szinten pottyannak ki ilyen határterület-témák alvás közben a fejemből (sűrűbben). Ez olyan hosszú bejegyzés lett, hogy gyakorlatilag egy kisebb könyv. Tördelés okán inkább törölve, de legalább egy újabb téma egybeállt s így tanultam néhány teljesen új dolgot.

azért így, hajnalban kipróbálva egy részét, gyakorlatilag kb testi érzetek szempontból túltöltve-remegve és vigyorogva keltem. Mindamellett frissen és üdén.

alvás közben 1, az emberi testtel kapcsolatban sokaknál felmerülő problémára kerestem választ, voltaképp megoldva, sőt, úgy sejtem, egy teljesen új gógyítási módot/alternatív segédeszközt ötlöttem ki, pld égési-/egyéb nagy felületű bőrsérülésekre, homokágy helyett, regenerálás, ami viszonylag óvatosan, de hétköznapi viseletként is fertőződésmentesen használható lenne, azaz felfekvés és mindenféle pangások/kiszáradás nélkül, persze még csak ötlet, de már végiggondoltam a fejlesztési/finomítási láncokat... hogy kollagénrost-képzésre alkalmas-e, azt majd megtudom, ha ráncos vén százévesként kipróbálom, visszafordítandó a bőr vékonyodással járó elöregedést, de hogy segítségével a szervezet kitisztítaná és regenerálná ami még van, némi háttértámogatással helyreállítva a hajszáleres vérellátást is alatta, az valószínű... avagy megujítva azt, talán mély rétegeiben is. Kiváncsi vagyok, ezért -majd kipróbálom pár évtized múlva- mert türelmem is van :)

(ezt most csak a naplózás kedvéért, hogy majd hetven év múlva eszembe jusson, amikor visszaolvasom egy mentett példányát)

Ideje visszaaludni és előtervezni valami mást, habár... ezúttal inkább szerelemről álmodom :)

Mikor melóhelyről eljöttem, telefon elterelte figyelmem, szekrény nyitva, pénztárcám ott maradt, kulcsok, kártyák, id, stb, de ezt még ekkor nem realizáltam... szóval lépcsőn fel a dombra (lásd képek) majd hosszú lejtőn letrappoltam a kikötőbe, közben picit bepárásodtam, mert egy felhő épp elfelejtett felemelkedni.

Tengerszinten vettem észre a hiányt, ergo: futás vissza, felfutottam az egymás tetején levő dombokra, kb cooper teszt, közben eláztam a szembe-felhőtől... (lásd kép, utólag kigugliztam, csak 2,1 mérföld volt)

Ha különbséget akarok tenni egy otthoni gyárral: a nyitott szekrény éppenúgy, mint hagytam, tárca, kulcs, kártyák, pénz ugyanott... otthon -tapasztalat alapján- hasonló eseteknek más a vége. Pedig sokkal több szín és kiindulási ország, mint amilyen cégösszetételt MO-n bárhol láttam. Elvégre bármilyen ferdének tűnik az összeállítás, ugyanazon a mezőn legelünk... (a kép csak hasonlat, mint a sárga tengeralattjáró -valami régi helyi bandától-)

Mellesleg ezekről a lovakról: minthogy jobbára szabadon tartják őket, késő este még simán legelésznek-rohangálnak... csütörtökön, bennmaradtam este10-ig s minthogy mostanság nincs igazán sötét éjjel (az égbolt csak csillagos sötétkék, de nem fekete) ezért különösképp világítás sem kell, hiszen látom az utat/lépcsőket, annyira, hogy közben olvasgathatok is akár. Ezúttal épp sms-t pötyögtem, mikor meghallottam, hogy a mezőn lovak kb tucatnyian rohannak felém, de mivel én épp a világítós-led képernyőből néztem fel, pár pillanatig nem láttam a mezőt, sem a lovakat, csak a közeledő dübörgés hangja volt, persze megálltak odaérve, lévén nem vakította el őket sokezer pici fényforrás-képpontba bámulás...

A komment hosszú lett, s nem fért a dobozába (vagy csak nem jelenik meg, amikor ellenőrzésként megnyitom? az ok lényegtelen), szóval postolom:

Folytatás az előző bejegyzés kommentjeitől: Neeeem :) a dolog a következő (kb ezen a ponton készíts elő egy teát/szendvicset, mert hosszú): ha mindenki, akinek jó gondolata van, bedobná a közösbe, akkor a nagy rész fegyvert csinálna, kis rész békét. Végül, sok pusztítás után a békés marad, persze újra elterjed a petricsészében. Teller és a hidegháború óta tudjuk, hogy valóban ki tudjuk égetni az összes ember-bacit a táptalajjal együtt. Mostanság, egy-egy ötlet a gyermekded felelőtlen ember kezébe is képes lehet pusztító erőt adni... Két példa:
- fiatal srácok/csajok, akik felszedik a programozási tudást, megértik a háló rendszerét, használják és kárt okoznak vele... talán lecsukják majd őket, de addigra megtörtént, sorsokat tettek tönkre.
- wikileak... avagy aki a hatalom kasztját akarta beláthatóvá s belátóvá tenni, még ma is üldözik (kiadatási perek stb) itt persze épp a hatalmi oldal a gyermek.
Ezen a ponton, noha csak két példát emeltem ki az ezernyi közül, két dolog jön képbe:
- egyrészt, nem akarom egy-egy dőre/hisztis/önző vagy TVsorozaton/wow-on/szektás vagy párt-agymosáson bekattant Gyermek miatt kiégjen a petricsésze, mert monduk egy-egy ötlet lehetővé tenné a könnyed hozzáférést kilotonnás témákhoz, vagy házi vírusgyártáshoz(nem gépihez, de amit ott művelnek az jó példa, hogy lenne amelyik megtenné a biológiaival is) esetleg sokkal komolyabb hatású dolgokhoz. Persze nem az ember, hanem minden más felületi (bolygó) élőlény miatt, amelyekből, akár békés civilizáció is fejlődhetik pármillió éven belül, amelyik valóban érdemes egy exodusra s nem ilyen elcseszettül irányított sáskarajként. - másrészt, ha meginog a rendszer, még ha vagyoni alapon törik is meg a bizalom/hit rendszer(újraelosztási/kontroll hiba), akkor jó eséllyel megszűnnek a szekták/vallások/pártok, ugyan szép nagy tömegmészárlások/háborúk/tömeges éhség és szomjúság után, de újraalakulna a társadalom, jó esetben nem MadMax stílusban, de valszeg azonos elveken, mert saját érdekből inkább nem választanak alternatív megoldást azok, akik jó pillanatban jó helyen lennének a közösségbeni kulcs-poziciókhoz...
Persze éppezért nem feltétlen kell durva átmenet, csak néhány jó elv, hogy az alternatív úton folytassuk, de éppen itt van a pont: Nem leszek próféta, nem leszek mártír (már így is kétszer meghaltam más "keze/autója/stb" által ebben a testben és emlékszem rá... kb jelen kérdésem az Emberhez: "Abbahagynád végre a meggyilkolásom ismételgetését, te pöcs? Már az eddigiek is elég volt ahhoz, hogy elküldjelek a faszba, ha nálam keresel választ..."), persze hogy emlékszem, eléget voltam a túloldalamon hozzá, s nem adom át az "üzenetet" ami nem is üzenet igazán, csupán egy teljesebb összkép ami taníthatna/reményt adhatna/mutathatná amit mostanra igazán érteni kellene... De nem is áll szándékomban tanítani s éppen így, magam módján az Ember felett mégis ítélhetek, mégsem zajos pusztulást és megújulást okozva, hanem csendesebb elmúlást, önpusztítást, visszasüllyedést abba az állapotba, amikor az Ember nem volt globális hatalom a földi élet felett.

S végül az Ember sora pillanat a galaxisok között, ha még e Földön elbukik, nyomtalanul tűnve el, úgy hát nem lesz alkotója is azok sorsának... nagy cucc, majd másik faj. (itt utólag hozzátenném, hogy már eleve kell létezzen mostanra mesterséges csillagrendszer... illetve mesterséges univerzum, akár éppen ez is lehet)

Lehet, hogy valaki időnként tényleg megváltást keresett, de megvenni/elvenni akarta, valaki más pedig megváltást igért de senki sem értette meg valójában... az Ember ellöki a megértést... De komolyan, a szekták kifejezetten tiltják a világ megértését, az oktatási rendszert omlasztják, a hozzáférést gátolják, hogy a tömeg buta és naív legyen, a felsőbbrendű lény képe eleve erre való és minden amibe beleártják s belerágja magát, a túlvilág képe pedig a görcsös félelem keltésére a tömeg fejlődésének meggátlása érdekében, persze önkontroll (értsd: barbárabb környékeken lincselés) által, civilizáltabb környékeken ellehetetlenítés következményeképp börtön/éhhalál/kivégzés/stb... a hétmilliárdból gyakorlatilag hat és fél tulajdonképp drogos... a maradék fél pedig dealer... és az is akar maradni... hát LEGYEN is az, ez épp elég, nem kell ide armageddon. A rákos Ember elpusztul anélkül is, hogy szándékosan rálépne egy élesített aknára, vagy leöntené magát benzinnel és beleszívna egy gyújtott cigibe... habár ez a benzin-cigi hasonlat éppenséggel történik, de voltaképp lényegtelen a belső önpusztításhoz képest...
Én pedig nem emésztem magam ilyesmin, nem idegeskedek rajta, nem vágok eret, nem hisztizek, nem tüntetek, megértettem, tudomásul veszem, nem akarok áttörni a tömegen erősködve, nem szándékozom téríteni. Nem játszok szent embert, sem pedig bölcset, mert ez lehet ugyan egyfajta beavatkozási mód, de Gandhi és Teréz anci' is csak őrlődtek benne, valójában mégsem változott az irány, bármit mondtak is bárkinek. a háttér szerveződése éppen ugyanaz mint azelőtt, pusztán a nevük maradt fenn fogalomként, de arra nem törekszem magam felől. Csak a technológia és a kontroll kifinomultsága változott időről időre. Csóró melósként arra van lehetőségem, amire. Tapasztalatként megélem az utolsó békés világ-helyek egyikét, megpróbálok társat találni hozzá, illetve immár ez a része úgy tűnik, hogy kimarad. Nem számít, akkor hát élvezem a természet szépségeit, a szellőt, a zenem s a zeném harmóniáit, nyugodt mosolyogva lebegem végig az elmúlást, mint óriás terráriumot belülről nézegetve, e pici világot.
- az agar-agar hasonlatod egyébként szép, falánk bacik híznak a békésen vegetáló s leölt, alga-vér táptalajon

A komment hosszú lett, s nem fért a dobozába (vagy csak nem jelenik meg, amikor ellenőrzésként megnyitom? az ok lényegtelen), szóval postolom:

Folytatás az előző bejegyzés kommentjeitől: Neeeem :) a dolog a következő (kb ezen a ponton készíts elő egy teát/szendvicset, mert hosszú): ha mindenki, akinek jó gondolata van, bedobná a közösbe, akkor a nagy rész fegyvert csinálna, kis rész békét. Végül, sok pusztítás után a békés marad, persze újra elterjed a petricsészében. Teller és a hidegháború óta tudjuk, hogy valóban ki tudjuk égetni az összes ember-bacit a táptalajjal együtt. Mostanság, egy-egy ötlet a gyermekded felelőtlen ember kezébe is képes lehet pusztító erőt adni... Két példa:
- fiatal srácok/csajok, akik felszedik a programozási tudást, megértik a háló rendszerét, használják és kárt okoznak vele... talán lecsukják majd őket, de addigra megtörtént, sorsokat tettek tönkre.
- wikileak... avagy aki a hatalom kasztját akarta beláthatóvá s belátóvá tenni, még ma is üldözik (kiadatási perek stb) itt persze épp a hatalmi oldal a gyermek.
Ezen a ponton, noha csak két példát emeltem ki az ezernyi közül, két dolog jön képbe:
- egyrészt, nem akarom egy-egy dőre/hisztis/önző vagy TVsorozaton/wow-on/szektás vagy párt-agymosáson bekattant Gyermek miatt kiégjen a petricsésze, mert monduk egy-egy ötlet lehetővé tenné a könnyed hozzáférést kilotonnás témákhoz, vagy házi vírusgyártáshoz(nem gépihez, de amit ott művelnek az jó példa, hogy lenne amelyik megtenné a biológiaival is) esetleg sokkal komolyabb hatású dolgokhoz. Persze nem az ember, hanem minden más felületi (bolygó) élőlény miatt, amelyekből, akár békés civilizáció is fejlődhetik pármillió éven belül, amelyik valóban érdemes egy exodusra s nem ilyen elcseszettül irányított sáskarajként. - másrészt, ha meginog a rendszer, még ha vagyoni alapon törik is meg a bizalom/hit rendszer(újraelosztási/kontroll hiba), akkor jó eséllyel megszűnnek a szekták/vallások/pártok, ugyan szép nagy tömegmészárlások/háborúk/tömeges éhség és szomjúság után, de újraalakulna a társadalom, jó esetben nem MadMax stílusban, de valszeg azonos elveken, mert saját érdekből inkább nem választanak alternatív megoldást azok, akik jó pillanatban jó helyen lennének a közösségbeni kulcs-poziciókhoz...
Persze éppezért nem feltétlen kell durva átmenet, csak néhány jó elv, hogy az alternatív úton folytassuk, de éppen itt van a pont: Nem leszek próféta, nem leszek mártír (már így is kétszer meghaltam más "keze/autója/stb" által ebben a testben és emlékszem rá... kb jelen kérdésem az Emberhez: "Abbahagynád végre a meggyilkolásom ismételgetését, te pöcs? Már az eddigiek is elég volt ahhoz, hogy elküldjelek a faszba, ha nálam keresel választ..."), persze hogy emlékszem, eléget voltam a túloldalamon hozzá, s nem adom át az "üzenetet" ami nem is üzenet igazán, csupán egy teljesebb összkép ami taníthatna/reményt adhatna/mutathatná amit mostanra igazán érteni kellene... De nem is áll szándékomban tanítani s éppen így, magam módján az Ember felett mégis ítélhetek, mégsem zajos pusztulást és megújulást okozva, hanem csendesebb elmúlást, önpusztítást, visszasüllyedést abba az állapotba, amikor az Ember nem volt globális hatalom a földi élet felett.

S végül az Ember sora pillanat a galaxisok között, ha még e Földön elbukik, nyomtalanul tűnve el, úgy hát nem lesz alkotója is azok sorsának... nagy cucc, majd másik faj.

Lehet, hogy valaki időnként tényleg megváltást keresett, de megvenni/elvenni akarta, valaki más pedig megváltást igért de senki sem értette meg valójában... az Ember ellöki a megértést... De komolyan, a szekták kifejezetten tiltják a világ megértését, az oktatási rendszert omlasztják, a hozzáférést gátolják, hogy a tömeg buta és naív legyen, a felsőbbrendű lény képe eleve erre való és minden amibe beleártják s belerágja magát, a túlvilág képe pedig a görcsös félelem keltésére a tömeg fejlődésének meggátlása érdekében, persze önkontroll (értsd: barbárabb környékeken lincselés) által, civilizáltabb környékeken ellehetetlenítés következményeképp börtön/éhhalál/kivégzés/stb... a hétmilliárdból gyakorlatilag hat és fél tulajdonképp drogos... a maradék fél pedig dealer... és az is akar maradni... hát LEGYEN is az, ez épp elég, nem kell ide armageddon. A rákos Ember elpusztul anélkül is, hogy szándékosan rálépne egy élesített aknára, vagy leöntené magát benzinnel és beleszívna egy gyújtott cigibe... habár ez a benzin-cigi hasonlat éppenséggel történik, de voltaképp lényegtelen a belső önpusztításhoz képest...
Én pedig nem emésztem magam ilyesmin, nem idegeskedek rajta, nem vágok eret, nem hisztizek, nem tüntetek, megértettem, tudomásul veszem, nem akarok áttörni a tömegen erősködve, nem szándékozom téríteni. Nem játszok szent embert, sem pedig bölcset, mert ez lehet ugyan egyfajta beavatkozási mód, de Gandhi és Teréz anci' is csak őrlődtek benne, valójában mégsem változott az irány, bármit mondtak is bárkinek. a háttér szerveződése éppen ugyanaz mint azelőtt, pusztán a nevük maradt fenn fogalomként, de arra nem törekszem magam felől. Csak a technológia és a kontroll kifinomultsága változott időről időre. Csóró melósként arra van lehetőségem, amire. Tapasztalatként megélem az utolsó békés világ-helyek egyikét, megpróbálok társat találni hozzá, illetve immár ez a része úgy tűnik, hogy kimarad. Nem számít, akkor hát élvezem a természet szépségeit, a szellőt, a zenem s a zeném harmóniáit, nyugodt mosolyogva lebegem végig az elmúlást, mint óriás terráriumot belülről nézegetve, e pici világot.
- az agar-agar hasonlatod egyébként szép, falánk bacik híznak a békésen vegetáló s leölt, alga-vér táptalajon

láttam ma valakit, kb velem egy magas srácot, aki érdekes, furán valamiképp, mintha ismerném, nagyon is, még a családját is (alacsony és duci anyuka és hug?! Mindhármat emlékezetből le tudnám rajzolni...), csak a nevek hiányoznak és a kapcsolódó történet (durván deja-vu) az pedig nálam soha nem véletlen. Pont ásítás közben pillantottam meg s már el is tűnt. Nem volt időm alaposabban megnézni/belenézni, talán ezért volt érdekes. Nem számít, már tova a pillanat, de úgy érzem, még találkozom vele.

Ideje kiiktatnom magamból az ilyen dolgokat, hogy másokra figyelés, mindig kegyetlenül megbántam utólag.

Ezért is van, hogy NEM tekintek el a céljaimtól, a lehetséges alternatíváim körülményeitől, mint például: partner összhatása, megvalósítások bizonyos háttér-szerveződései... ha nem megfelelőek akkor inkább más úton járok, aminek az adott tényező többé nem része... Persze ez, a szándék lehetséges indokaiból vesz el, a cél így nem változik, csak megszűnik.

Sodródva, s inkább tovatűnni az adott folyószakaszból, mint rossz helyen kikötni, ami nem én vagyok, ami taszítja minden porcikám.

Furcsa így, mintha más történetét élném, amit már előre elolvastam ám oly rég, csak a gondolatmenet fordulópontjait okozó pillanatok képei maradtak volna, mint látni engedve ahogy a dolgok másként történnek, mint kellene, de a kép akkor látszik csak a valóságban is, amint épp azt és onnan látom, deja-vu, mint egy elkallódott régi álom, pont úgy, ahogy akkor történt, csak a pillanat maga más eseményláncot okoz. Mintha az a bizonyos kéthasú óraüvag egy ismételt fordítás során leesett volna a polcról és épp szilánkokra törne az időben.

s a történet így, csak egy törött árnyék, kavargó betűk, elégett tervrajz, majd inkább üres, kitépett lapok.

Fura, akárhány helyen laktam Angliában, minden esetben a szoba/lakás kilátásának része volt, alkalmanként, hogy valaki marharépa, egy műhelybe való kis dekopír fűrésszel próbált kb szálanként sövényt nyírni...
persze az ilyesmit nem másfél órás folyamatos használatra tervezik, az eredmény általában egy új eszköz vásárlása...

BAAAZZZZ, ismét ránéztem a kinti zajforrásra, most ugyanazzal a dekopírral betonsaroknál füvet "nyír"... vicces lesz, amikor a ROZSDÁS kerítéstartó szögvasakhoz ér és tucatjával ugranak le a fűrészfogak, pattog a rozsda, ugyebár nincs rajta védőszemcsi és pont a várható törmelék-szóródási iránnyal ellentétben bámul bele a cselekménybe :D

Utólag:
- a képen az új éjjeli lámpám lényegi alkatrésze ( fekete fény :D )
- a dekopíros szomszéd, újabb fél óra elteltével erős gépzörejt, üvöltözést, majd végre csendet produkált.

Úgy tűnik, az elmúlt 2-3 hét valami Medárdos eső-hónap helyi alternatívája volt, persze ha már a napciklus intenzitás-maximumán vagyunk akkor az utcavégi tavacska erősebb párolgásából kialakuló felhőzet (atlanti) értelem szerűen több esőt is jelent... legalább az édesvíz-tartalékokat jelentő víztározó tavacskák/tározók/vízgyűjtők szintje emelkedik... már azokon a környékeken, ahol a közpénz nem csak szeméttelepek és temetők töltésére hasznosul, hanem jövőteremtésre is.
A szárazságra eső előtt kell felkészülni, az áradásra pedig a következő előtt.

(persze a víz tárolása tórendszerben, mindkettőre megoldást kínálhat)

Vasárnap nálam járt néhány, régebbről ismerős látogató -erről pénteken már tudtam, így a szándékos alvás-rekordom csak szombaton űbereltem-, Londonban szabadidőztek egyébként, ám a szeles-, szolidan szemerkélős idő okán a jó kis tervezett programokból semmi nem úgy lett, ahogy tervbe vettük, így sajna korán léptek is. Nemmellesleg A srác is velük tartott. Így, közelebbről kontaktolva immár biztosan tudom, hogy ő 1 megfelelő partnerjelölt... persze csak lépésről lépésre lehet bármit is, illetve júni közepéig kb szabad hétvége híján és elütő időrendek okán nem is tudunk találkozni, ami végül lehet, oda vezet, hogy mikor kifutok az időből, inkább feladom/törlöm sok mással együtt, avagy, ha addig nem kezdődik el valami, akkor nem is fog soha... de akkor már nem is fog érdekelni, vagy hiányozni.