"Hiszem, hogy az erőszakból-kényszerből-lemondásból megszabadult gyermekek élik meg igazán, milyen is boldognak lenni s felnőttként tudják, miért és mit is érdemes ösztönösen óvniuk."
(Monogon)
Kedvenc könyvek, melyek felvérteztek, felébresztettek:
Verne Gyula - általános elsőben kaptam egy életmű-összefoglaló könyvet,
szép rajzolt képekkel, az író életének idejéből jövőbe mutató gondolatokkal. Minden, általam könyvtárakból fellelt könyvét elolvastam, kedvencem tőle általános elsőből a Kétévi vakáció. Azt hiszem, ezt olvasva tudatosult először -később más dolgok által is-, hogy fiúk iránt vonzódom és a szexualitást, amit akkor még nem neveztem, -bár jellemzően magányos formáját már műveltem-, intenzív és jobbára tudatos álmaimban, korosztály-társaimmal együtt képzelve éltem át.
Bár könyvként nem láttam soha, Robur magazinokból olvastam
Bogáti Péter - Időtojás című írását, melyből sok,
"otthon megverten" szomorú, máshol lenni-, befejezni vágyó
pillanatban merítettem erőt, még vagy 10 évre ekkor.
Ogg második bolygója, illetve Asimov könyvei, amik eldöntötték,
hogy közgazdász legyek, ne pap, ne katona
és tudatosan megtanuljak minden technológiát,
ami csak felkelti a figyelmemet, mert az jó.
Anne Rice könyvek, mert boldogan,
mások életét lényét megértve-élni tanít.
Szélesi Sándor és Fonyódi Tibor - MU univerzuma,
mert Verne ágyúgolyója és Asimov űrvadásza
óta a legjobb Sci-Fi történetek (űroperett)
Legfontosabb volt a Tarkabarka fizika, amit azután kezdtem olvasni, hogy egy őszi viharos éjszakán, szinte lehetetlen módon -akkori tudásom szerint, bár a körülmények nem voltak természetesek- előttem 2-3 méterre "szaladt" át egy villámsorozat, ami gyönyörű volt,
és a természet-, az univerzum-, minden létező és nem létező megértésére sarkallt. Ez a téma nemmellesleg anyira lekötött, hogy kb 10 éven át majd minden időmben ezzel foglalkoztam, ami egyrészt lehetőséget adott, hogy a "családom" elől belemerüljek egy másik, tulajdonképpen 'A' végtelen világba a megismerés/megértés boldog, kiteljesedő érzete által és mivel úgyis fogoly voltam -csak suliba, edzésekre, zeneórákra és könyvtárba mehettem ki, lekövethetően, durva fizikai megtorlás valós terhe mellett-, ez legalább szabadságot, a jövő lehetőségét, a függetlenséget jelenthette az amúgy gyűlölettel körbevett évek alatt, csak azt sajnálom, hogy gyerekkoromat és szexualitásom kialakulását bezárva-egyedül nem-éltem, ehelyett három könyvtár nagyrészét pakolhattam csak a homlokom mögé, ami most szabadságot ad ugyan, de egy fiatalnak anno kegyetlen, erőszakos testi-lelki kínzás volt. Azt a srácot sajnálom, mert senkihez nem érhetett hozzá a hétköznapi protokoll szabályain túl, mert a szeretetről csak olvashatott,
a szerelmet csak egyoldalról érezhette. S bár az a történet részemként az enyém, neked,
olvasónak megértened nem kell, én már elfogadtam, belül átöleltem azt a lényt, és olyan létet adtam neki, amiben mégha fájdalomtól edzett szomorkás arccal is, évszázadnyi öreg szemei mögül világára nézve, látva-érezve azt, nem naív-bután, mégis örök gyermekként,
boldog.
