Április hatodikán hazarepültem, majd kilencedikén vissza... Közben szakdolgozat konzultáció, rég várt beszélgetések barátokkal, illetve a napi főzés, ami hiányzik, független attól, hogy szakácsként dolgozom épp, a kalandos reggeli piaci körsétát, illatos zöldségeket, dús gyümölcsöket nem pótolja semmi. Sem a menü elkészítése, sem az olykor zabolátlan fantáziával, extrém elvárásokkal érkező vendég kedvenc ételének macerás elkészítése nem mérhető a piaci kínálat láttán beinduló, ötletelő-alkotó fantáziához, ami isteni ételek elkészültét eredményezi.
Tudja értékelni az ízes ételeket, ki ritkán jut hozzá...
Találkoztam olyan meleg ismivel, kinek végre stabil kapcsolata van, kellemesen elbeszélgettünk a dolgaink alakulásáról, közben jót sétáltunk, összefutottunk pasijával is, klasz srác... Médiatechnológiákat tanul, szerinte kiváló szinkronhang lennék :D és akkor még az énekhangomat nem ismeri...(a pasija ismeri, anno ledöbbent tőle)
Néhány oktáv azért még van bennem, habár gyerekkori szopránomhoz képest féllel lentebb a teteje, viszont befigyelt a mély is azóta rendesen. Visszatérésem után a net behalt s mint ünnepes szünnapos időszak, nem hozta helyre senki.
Végre, most...
Húsvét tekintetében az alábbi érdekességek történtek:
-A vendégek 80 százaléka a vega listákról választott ételeket... Azok is, akik előre húsételek fogyasztását jelezték, ez adott egy kis többletmunkát...
-Az ünnepnapi melót az új management nem fizeti duplán, csak lieu day-t ad.
-Jefferson, azonos munkakörű brazilból szalajtott kollega nagyon elbaszta a húsvéti reggeliket, egy tálcányi tojás kivételével az összes hétvégi+ünnepnapokra rendelt tojást (kb 300) beletörte egy edénybe, így néhány kivétellel, csak rántottát küldhettünk a vendégeknek...
Persze ráfogta a szállítóra, amiért az előzetes jelzés nélkül kikapcsolta e néhány napra a csirkéit. Jót röhögtünk a dolgon, ha már ekkora kárt okozott, merthogy tények miatt nem siránkozunk...
Elküldtük a managert a Tescoba kb egy csomagtartónyi tojásért, a marharépa erre hatos dobozokat hozott...
