Néhány szabadnap, vígjátékon nevetés, emellett rengeteg szakdolgozatszerkesztés után, nyugodt vagyok. Fókuszáltam figyelmem egy kis részét, anglia e végtelen üres részén, munkanapok közt tespedve.
Tényleg, vígjáték... a Csengetett M'lord, -anno- általam igen kedvelt sorozatra hívta fel figyelmem Saint egy bejegyzésében, ennek hatására meg is rendeltem s eredeti hanggal-nyelven nézem most újra vidám-fanyar tanulságos részeit.
Sokat változott a világ, ha technológiai-, emberismereti szempontból tekintek (e filmbéli példázat alapján) a történelembe, aminek világháborúk közti szakaszát idézi e múlt század végi sorozat, ám az emberi vágyak, ösztönök erejétől vezérelt emberi butaság (legyen bár önző vagy szivélyes lélek mögött), mindíg fatális ütközéseket képes okozni, az élet bármely területén, főleg, ha a butaság szorgalommal, akaraterővel párosul.
No, persze munkatársaim közt látok olyat, aki a butaságát lustasággal ötvözi, hiszen mivégre lenne 150 kilós zsírpacni egy fiatal férfi testén (biológiailag nem tekintem férfinek, hiszen testileg alkalmatlan közösülésre), ha nem lustaságának jelzésére...
Ő "dolgozik" szóval itt van banqueting manager címen. vendégek panaszáradata és orrfacsaró testszag kiséri. Inkompetenciáját a pincérek és a nem vezető beosztásúak sértegetésén vezeti le, a főnökeinek meg bólogat, még ha fogalma sincs, miről van szó... roppant bosszantó.
Kifüggesztett egy, a hotel igazgatója által is ellenjegyzett memót az üzenőfalra, hogy a konyhában enni tilos, kivétel nincs.
Ugye a hoteligazgató a tálaló asztaloknál eszik, a konyhában, mondván, neki szabad.
Erre a személyzet -míly meglepő- még inkább lenézi, persze nem piszkáljuk ezzel, mert ha kell, akkor beugrik a portára is, a nagyobb rendezvényeken besegít a felszolgálóknak.
A dagadt fickóról viszont telefonnal videót készítettem, amint bent "eszik" a konyhában, minekutána újfent sértegetett, amikor két napra a mosogató kollega helyére ugrottam be annak offos napjain.
Kellemes, adrenalinfokozó szóváltásunk végén már a böllér számát fennhangon kértem el a főszakácstól, aki a röhögőgörcs jellemző tüneteitől szenvedett. A felszolgálók is szétröhögték, utána gratuláltak, hogy helyreraktam, ugyanis szakmailag rajtuk élősködött, már vagy fél éve s ezért párszor nekik is ökölbe szorult a kezük. Előtte nap lebaszós hangnemben beszólt, hogy ÉN miért a saját edények polcára teszem a béreltet, amikor jól láthatóan a méterekkel és útban levő pincérekkel odébb levő polcon vannak a bérelt készletek...
egy olyan estén, amikor az egyik konyhában 120 a másikban 60 főre mosogatok, egyszerre...
-nem csak a főzést, ezt is jól csinálom, minden szerénytelenség nélkül-
Arra a polcra is én pakoltam amúgy az edényeket, amikor volt rá pár másodpercem, hogy a tizesével gyűlő porcelánt, nagyobb stócban átvigyem... erre odajön ez, nézelődik, nekiáll átvinni az edényeket, amikre aznap már nincs is szükség, beszól, ahelyett, hogy dolgozna a 120-as étteremben (teltház) ami egyébként pincér szempontból igen kis kapacitással ment...
baaazzz...
Érdekes, hogy a hotelben előfordult hasonló szar alakok mindenkivel szívóznak, csak néhányunknak van lelki erőnk, hogy magunkat-másokat megvédjük tőlük, ha mentálisan megtámadnak, sértegetésekkel, agresszív viselkedéssel, főnökösdit játszva (pedig nem az) durva hangnemmel, hogy mások megfélemlítésével, megalázásával kompenzálják saját inkompetenciájukat. A személyzet negyed-félévente cserélődik, semmilyen ügynökség nem hajlandó ide közvetíteni!!!
A hotelmenedzsment-cég más hoteleiből "rak" át ide melósokat, akik max fél év után az egész céget elhagyják s rossz hírét viszik.
Ez amúgy a hotel szinvonalát is jelzi, hiába négy csillag, meg két rozetta, amikor a fent említett estén tízkor, az esküvői vacsora után két órával, a táncos mulatság közepén e zsírpaca visszahozatta a büfé maradékát a konyhába (éjfélkor szoktuk lehozatni), hogy ő végre ehessen belőle. Fél óra múltán, mikor a tortát szeleteltem (aznap mosogatóként dolgoztam!!!) és küldtem ki a büféterembe, bejött néhány vendég a konyhába (nem állt előtte egy pincér sem) és tőlem kértek vegyes büfétálakat... baaazzzz....
Ilyen téren ízlelve a világot, nem változott az ember, csak a technológia.
Azért legalább, mára a szélsőségesen hülyék aránya csökkent...
Bár e történések fanyar humora egy vidám komédia, torz társadalomra épített szellemkép-jeleneteit idézi, valóságos létük azonban tanmese számomra, amin áttekintve láthatom a múlt hibáit,
lehetséges megoldásaikat is tán...?
