Hajnalban jól eső gym+úszás, utána pihenő, ma offos vagyok. Leültem tanulgatni, de csak gatás lett belőle, hangulatom nem volt dél előtt. Böngésztem neten inkább, társkeresők minden korosztályán át, profilszázakat nézve meg, mindegy mi volt bennük épp érdekes, némelyik szép volt, más részük visszatetsző, némelyik valóban akar élni, a többi rejtve-másképp. Köztük valahol tán megtaláltam, akit kiegészítve egésszé leszek?... majd kiderül... még nem tudom... még nem ismerem... de keresgélek...

Ezután csak gondolataimba merültem, elmúlton s eljövőn merengve, édes történet-formákat, szeretett ember-pillanatokat idézve boldog-szomorú emléktöredékekből, megismeréseket és búcsúkat álmodva végig újra, valóságom múltjából...

Minden akkori várakozásom ellenére, szép emlékként ülepedett bennem történetté az elmúlt tíz év.

A cimke ellenére ez nem vers, csak így esett jól leírni, a ritmusa miatt :)

Körséta az udvaron, hol kavics most a pillanat,

mohát törölve róla nap felé tartsd, lám az idő tör fényt rajta, 

mutatva képet csak neked benn, hisz rovarként gyantában gömbbé,

belőled folyó emlékekben szépre kopva saját arcod került eléd az udvaron...

Körséta az udvaron, hol rügyek, bogarak,

minden fűszál, virág, gyom alkotja e harmatos zöldet,

feledett száraz, törött ágak jelzik múlt dühöd egy fájdalmas tüske után,

melybe szeder indán bátran esetlenül tapodva mezitláb néha léptél az udvaron...

Körséta az udvaron, hol út van csak neked,

szeretnéd, nem látja más az ő nemlét falain át, nem lehet,

te néha kavicsot dobálsz szerte, szomszéd kerteken túl akár, várod

valaki visszahozza tán, add neki és mondd, az már a tiéd, benne én vagyok

s az udvar, neked...