Saint kérdésére válaszként kommentben hosszú lett volna, inkább itt e post.

Neten keresgélnék, vagy a sorsra hagyom?

A netes keresgéléstől már elment a kedvem rég. A neten át túl távoli minden, nincsenek benyomások. Nincs valódi hang, arcmozdulatok, testtartás, (skype nálam nem játszik ismeretlenül) azt az interaktivitást max msn-en találom meg, ami közelít egy beszélgetéshez, de a valóságban beszélgetés megadja azt az információsűrűséget is, ami két ember közt "élővé" teszi a gondolatokat, ezért inkább kimozdulok a gép elől és a sorsra hagyom, (persze itt nincs hová kimenni).

Fontosnak érzem a környezetet is, nem egy steril négyzetre bámulva, hanem nyugodt, tapintható és érzékelhető környezet, természet zöld-fehér zaja inkább, mint légkondi, sétálva nyílt térben, utcán, mint szoba.

Azért az érdekes profilokat megnézem, a bemutatkozásokat elolvasom, néhány tényleg érdemes lenne, de már inkább nem is kérdezem, mert a legtöbb érdekes ember pl nem is mer msn-en beszélgetni, "mit is mondjon" és így döcögősen indul a megismerés, vagy "lassan gépel és szégyenli" a levelezés meg ugye lassú dolog, így inkább csak eldöntendő kérdést küld, stb...

A beszűkült kommunikációs csatorna miatt megpróbál mindenki a lényegre fókuszálni, "dugunk?" persze cizelláltabban, de ugyanezt kaptam egy-két kivétellel az összes társkeresőn. Nekem pedíg az intellektuális rész is fontos, baráttal szeretkezés és nem dugás, játékos szex olyannal akit kedvelek és ismerek, nem alkalmi ismeretlennel. Ez olyan nekem, mint hogy párkapcsolatban élővel sem megyek bele testi kapcsolatba, mert nem taposok bele más életébe. Így inkább keresek melegeket, társaságnak és kialakul idővel, erre pedíg ideális helynek gondolom Brightont. Majd kiderül, hogy tényleg az-e.