péntek délelőtt, városközpont célbavesz, buszra felszáll, német srácokkal beszélget... elléptem bankba, az új postacímmel felülíratni a hotelbélit, majd elkezdtem bejárni a várost... a legegyszerűbb kivejezés rá a bazinagy... rövid, egymást szorosoan ölelő kis utcákon esővíz gyanánt csordogáltam lassan sétálgatva lefelé, hogy a tenger morajlását követve a parthoz érjek...

Szagolva érezzem dús életét, érintve hullámhabos testét, vágyón ragadjon el, mélyére látón, az úszni vágyó búvárképzelet...

E vágyat részben kielégítendő, elmentem a Sealife akváriumhoz, ehhez a partfalba épített, földalatti bemutató komplexumhoz... jókor értem oda, még volt pár óra zárásig... a 15 fontos beugró megfizetése után alaposan megnéztem minden bemutatott létformát, egyrészt, hogy később bármikor emlékezetből is részletesen lerajzolhassam őket, másrészt gyönyörű, színes, mégis hatékony egyszerűségük miatt... halakat, békákat, anemonákat, rákokat, teknősöket stb...szerencsémre a nyári szünetes szezon ellenére nem volt teli látványtól-látványig euforikusan sikoltozva rohangáló gyerekekkel, anyjuk tejéért síró, vagy pelenkát megtöltve saját ürülékükben fekvő pelenkás csecsemőkkel... kifelé menet persze a pelenkázó mellett külön babakocsi sávot kerültem, de ha már ott, hát frissítendő magam, betértem a mellékesre... onnan kifele épp, (míly érdekes véletlen) találkoztam egyik korábbi munkatársammal, az egyik magyar lánnyal, aki épp az anyukáját és bátyját látta vendégül pár napra az ecet országában... ha már itt jártak és nekem is szabad program, ilyenkor elkél egy jó fotós (anno majd két évig, mellékesként dolgoztam fotósként is) hát velük tartottam városnézés célból, magam is ilyesmit ilyesmit terveztem... naplemente után a fáradt családot elkísértük a hotelbe... kóstoltam egy kis hazait (fasírt, lecsó, tepertős pogi), majd az ízorgia után családja alvóba, mi pedíg ex-kolleginával elléptünk egy kis éjjeli városnézésre... betértünk néhány pubba, közben sétálgatva dumáltunk erről-arról, majd az utolsó, éjfélkor záróból a pultos ajánlatára egy viszonylag csendes, nem-tuctuc zenés meleg klubba parkoltuk magunkat, ahonnan reggel három körül taxival postáztam őt vissza a hotelbe, mert négy óra alvás azért kell neki is, a másnapi családi utazgatáshoz...én még tovább züllöttem, beszélgettem néhány érdekes emberrel, persze a hely adottságai szerint melegekkel, de ahhoz már fáradt voltam, hogy ennél intenzívebben is részt vegyek az éjszakában... átmentem másik, általuk ajánlott helyekre is, megnéztem, milyenek... a felhozatal már nem is érdekelt egyáltalán, az eufóriát kilökte szervezetemből a fáradtság, lévén majd 20 órája talpon voltam és (nagyrészt társaságban, ám) róttam a város utcáit... hat órakor felszálltam a buszra, ami majd' hazáig hozott...

Jó péntek volt...