éjjel, meló után, bementem a George-ba (asda) végignéztem a helloween-ra kirakott ötletes/aranyos/giccses holmikat, közben hallgattam a melósok beszélgetéseit, de nem érdekelt, amit egymásnak mondanak, csak az akcentusokat figyeltem. Felkeltette figyelmem ugyanis, egyik aktuális munkatársam angol nyelvhasználata... olyan tisztán magyarul ejtette az angol nyelvű beszéd közben a hosszú ékezeteses magánhangzókat és a j-ket, (persze az angol fonetikus hasonlók helyett) hogy rákérdeztem. Szlovákiai magyar a srác, azaz magyar anyanyelvű, magyarul tisztán beszél, angolul viszont négy év után sem. Ennyit tesz, hogy itt tanulná meg a nyelvet, viszont továbbra is magyar környezetben mozog, pl barátnő, haverok.

Engem eleinte (csak az angolok) lengyelnek véltek, mert az ny, j, r, e, i, ú, z hangokat akkoriban eléggé erős tónussal ejtettem az angol nyelv használata közben. Oké, ez vele jár, ha az ember a repülőn kezd el a rendelkezésre álló két órában, utazómagasságon angolt tanulni, a filmekből felszedett passzív szókincsre építve...

Viszont azt nem felejtem el, hogy mikor leszálltam és kiértem a reptár elé, ahol jóbarát várt, bár viszonylag egyszerű nyelvtani szerkezetekkel, már egy angol házaspárral beszélgettem.

(a nyelv is csak technológia)