egy bolti alkalmazott nővel, egy boltban (míly meglepi), de nem direkt... a középkorú nő lengyel, de ez az elrontott sminkelésen és a szolidan slampos megjelenésén kívül ez nem látszik, különben sem vagyok antropológus. Megszólítom s kérdezem is, hogy merre rejtették el a tusfürdőket, mert körbejártam, néztem, de nem láttam, erre megszólal (nem válaszol) hogy "ájmnottszpíkinginglis", pislogtam, majd elhagytam a sort, másik eladó a sor végén, ő már tudta a választ és hozzátette, hogy bocsika, a kollegina csak lengyelül ért... Vele beszélgetésbe elegyedtem, rá is ért hétvégi csúcsforgalom előtt, elmondta, hogy a nő már vagy 8 éve angliában él, de nem volt hajlandó felszedni a nyelvet, mert minek, ha valaki mindíg tolmácsol neki?! 

Ez is elég gerinctelen dolog, hogy a többiek munkaidejét és szabadidejét rabolja éveken át a "szegényke nem beszél angolul" nézéssel, mindíg menjen vele valaki, ha el kell intézni valamit, más töltse ki a papírmunkát, stb... Mert ő nem hajlandó angolul tanulni, ha nem muszáj... módszeresen lehúzós és tudatosan trehány... gáz...

Szerintem az, hogy itt él, már túl van a muszáj kategórián, már csak vészhelyzet-, baleset-, kizárja magát otthonról esetekre és épp nincs egy másik lengyel a közelben (ez ritka) na ezt a nőt is darwin díjra érdemesnek látom. Majd a sors megoldja, vagy tanulásra neveli.