A túlélésért sokmindent bevállalok, még szakadt bokaizülettel fizikai melót is, márpedíg ma ügyesnek és pörgősnek kell lennem, hogy engem vegyenek fel a négyből.
előbb lementem fársliért a domb alján levő patikába (a 15 centis hóban) hogy a sérült bokámra tekerhessem, miközben elhaladtam a buszgarázs előtt, az út két oldala közt párméteres célzási hibákkal egymást dobálták a sofőrök (hógolyókkal) az egyik a bokámtól kb centikre suhant s talált volna, ha nem állok meg egy pillanatra (kezdők ha hógolyóznak) megmutattam nekik hogy kell, az egyikről félrepattanóval találtam el a másikat, az utána viszontdobott hógolyót pedíg még a levegőben szórta szét az én következőm :D (mondjuk így kontaktlencsével egyszerű, szemüvegben nem ment volna)... visszaértem, hívott a főszakács a próbamunka végett, ma este hattól lesz a bemutatkozó shift.
A túlélésért sokmindent bevállalok, még szakadt bokaizülettel fizikai melót is, márpedíg ma ügyesnek és pörgősnek kell lennem, hogy engem vegyenek fel a négyből.
Egyébként nem fáj vagy ilyesmi, csak fura érzés, hogy feszíti a bőrt és viszket... szó se róla, az ilyen izületi és csontsérülés fájdalomérzet dolog a tesómnál is el van cseszve (genetika) neki pl anno a törött csuklója volt fájdalmatlan. Ez persze valamelyes előnyös is, mert nem sokkolunk be sérülés esetén, illetve nem az "ott kéne lennie de nincs" fájdalom foglal el, hanem az érdemi problémamegoldás... mint amikor a fiat elcsapott és a jobb sipcsontomban azóta is ott a csonthártyát ért ütés milliméternyit megvastagodott csontnyoma, a fiat lökhárítóján levő átlós csíkokból álló jel tökéletes lenyomata (hatvannal azért lehet nyomot hagyni egy gyalogos csontozatán) akkor is tulajdonképp az izom és bőrsérülést éreztem, nem a csontokét... a lökhárító viszont benyomódott a motorházba (de ez már részletkérdés).
