változik a világ...

hatok rá magam is...

néha jó embereken át...

nekik ajándékozott gondolatok által...

mely bennük lehetőség és út, olykor jövő lesz...

ha épp úgy érzem helyesnek...

van, hogy érdekel, vonz valaki...

kinek én is érdekes vagyok...

egy fura, barátságos lélek...

egy ideig kötődünk egymáshoz...

szorosan, vagy csak épphogy...

mikor (ha) látom, hogy jövője tőlem elfelé vezet...

s abban nem mellette létezem...

akkor elengedem, bár nehezen...

néha nagyon fáj, mert részemmé lett...

szeretem barátként, vagy szerelemmel...

ha érzem, hogy indulnia kell...

mert visszatartanám sorsától...

okot adok rá vagy utat mutatok...

hogy könnyen tovább lépjen...

áldozatként érte ekként magam adom...

mintha egy darab tűnne el belőlem...

örökké hiányzik, mind...

minden barátra s szerelemre emlékezem...

hozott és vitt valamit belőlem...

szép emlékek közt vagyok egyedül...

de nem elmúlt pillanatokban élek...

a világ szép most is...

...bár boldogtalan...

(2009.08.01.)