nem a nyűtömeg-mozgásról, hanem a tegnap délutánról, amint a belváros hétvégi éjjelekre, partyk fülledt, mediterrán tömegévé válik, persze, mindannak egy angol partvidékhez illőbb, enyhén szeles-hűvös változatává...
A termelőegység ajtaján kilépve kellemes napsütés fogadott, melyet ugyan vártam a netről -szokás szerint- reggel megnézett műholdfelvételek és animációk alapján, amiből jó közelítéssel tippelhető a teljes napi időjárás, persze ha nem esőkabát gyanús, akkor is egy sapkát vagy esernyőt érdemes a táskába tenni, a hirtelen megjelenő "zuhany" névvel csúfolt kétperces esőzések üdvözléseképp, ha már éppen rajtunk érnek magányosan s aprón földet -talán ha egy kilométeresek lehetnek-, miután az esőben gazdag ciklonok, bőségük zavarában és a pörgésükbe feletkezve elveszthették őket valahol két kontinens között.
Mégsem számítottam a kék égboltozat ennyire átható fényére, mely mintha gondolataimnál fogva emelne magához, a munkaasztal neonfényű felületétől éppcsak elszakadva. A talpközeli égitest ugyan visszatart, de a kék égen fehérlő dagadó negyedhold látványa és -mint ehhez szükséges- tőle jobbra a fénydonorának plazmateste látszik, szinte már csukott szemmel is érezhetőn vonz. Azért Földünk óvó sziklaburkán is akad szépség bőven, a fenti energiaforrás nélkül mégis, csak egy jégpárás, kallódó lehetőség, meg nem történt csoda lenne.
Adtam tíz percet a folyócska torkolatvidéke melletti sétának, melyben ismét láttam ugyanazt a -ki tudja honnan idevetődött- barna színű, viszonylag fiatal nőstény fókát, amit már korábban is volt szerencsém rövid barangolásaim során, melyeket ennek a vízfolyásnak a mentén a környékbeli városkákban tettem. A tenger dagálya feltölti időnként, majd visszahúzódva átadja helyét a sziget édesvíz elfolyásának, különös élővilágnak biztosítva lehetőséget ezzel, hol ez a fóka fel- s levándorolva naponta több kilométeres oda-vissza vadászterületet birtokol.
A teraszos kávézók hétvégét érzőn hangosodó vendégseregei mellett haladva kerülgettem azt a néhány utcazenészt, kik pár naponta próbálkoznak ugyanott, de fáradt unalmas hangjuk világba üvöltésének fanyar mellékízt ad az a dallam, melyet magukból itt-ott eléggé hamisan adnak a néhol pedíg egész tűrhető gitárjátékaikhoz.
Ők az a típus, akiknek együttes gitárosaként lenne zenei jövőjük, hiszen a külső hallásuk jó, de a belső hallást, önmaguk őszinte meghallását elnyomja a kiválóra törekvés követelő vágya, mely -sajnos- oly sokuk előadását teszi széppé önmaguk számára, ügyesen kitakarva a valóságból azt, ami hamis, ezért hamis tükörképüknek zeneileg hódolva állandósulnak, fejlődésképtelenné válnak. Nem játszanak rendszeresen egy csapatban, mert akkor a szólóelőadói jövőjüket zenészi-alkotói szabadságukkal együtt éreznék veszélyben, noha egy gagyi magyar megasztárosdi előválogatásán akkor is kibuknának, ha csak egyetlen vájtfülű kerül a zsűribe.
Az utca végén egy jobbkanyarral s húsz méterrel odébb a buszmegállóban landoltam, azon a pár méteren pedíg néhány, szatyrokat és vasalódeszkát figyelmetlenül cipelő s azzal véletlenszerűen forgolódó vásárlókat ügyesen kerülgetve szinte balettmozdulatokkal haladtam, akik egy fekete-fehér burleszkfilm létrás jeleneteit próbálták e színes valóságba ültetni...
Városba be busszal, ott ügynökség, a ma esti drogos bulira hivatkozva a szombati munkaajánlat lemondása, ezt egyébként már kedden megtettem, csak a félreértések elkerülése és a jó kapcsolat ápolása végett ismét -már fél éve jeleztem, hogy oda többé ne küldjenek-, mert abban az étteremben hétvégi beugrónak lenni szégyen, állandósnak pedig valószínűleg megalázó, hiszen úgy felszolgálni ételeket akármilyen vendégseregnek is, hogy a tányérok minden este fekete ujjlenyomatoktól sűrűn koszosak, a melóhoz ott kézbe vett -optimális esetben fehér- kesztyűket barna mártás- és fekete égésnyomok tarkítják véletlenszerűn kisebb-nagyobb lyukak társaságában... nos, enyhén szólva is olyan ciki, amihez a korrekt felszolgáló már nem jó étvágyat kíván, hanem lesütött szemmel bocsánatot kér... Ezt a kesztyűt inkább bevágtam legutóbb is egy sarokba, legalább is a munka végéig, akkor leadtam a főpincérnek. Itt jelentkezik egyébként az a jelenség, melyet a beosztott évszázados némasága és az egymástól -okkal- módszeresen elhatárolódó életmód hozott, ugyanis nincs korrekt, őszinte kifejezésük arra, hogy "jó étvágyat" a jó kívánságokat az őszinteség gyanús hiánya miatt egyébként is kissé mindíg féloldalasan közelítik meg, talán a "have a nice day" kivételével.
Brightonban ekkor már mozog a tömeg, minthogy az ügynökségben összefutottam két ottani munkatárssal -haverral- velük lesétáltam a partra, dumáltunk a történésekről, ők füveztek picit, bár szerintem semmi szükségük nem volt rá, hiszen egyébként is jó hangulatot vittünk magunkkal, Denba, a Ghanaból szalajtott feka srác rástartolt minden facérnak látszó nőre, aki nem volt túl gyors hozzá képest, mert ugyan melóban is a "nagyon lassú" lenne a felülről közelítő kifejezés számára, ám ezt a mennyiséggel kompenzálja, mert minddel leállt dumálni, akit csak kinézett abban a pillanatban, ezen jól kacarásztunk Yann-nal, -aki francia-olasz-, ugyanis a facérnak látszó "tárgy" -Denba esetében a nő- néha nem volt az, ekkor az illető nő pasija is becsatlakozott a beszélgetésbe, ő pedíg visszatért társaságunkba, folytatva esős-napos vidám sétánkat.
Két óra elteltével -terv szerint- kocsmázni akartak, de ekkor inkább elköszöntem s hazatértem -ismét csak terv szerint-, ugyanis én az esti naplementére szántam a pénteki kimozdulásomat.
Tatyóba csak a szükségest pakoltam, beleértve a trombitát is, majd lesétáltam a partra, ahol is röviden gyakorolgattam pár percet, minthogy a turisták reflexszerűen arra kanyarodtak és elkezdték keresni a kalapot, ám én nem koldulni, hanem gyakorolni járok ki, azt is a jókedvemért, nem pedíg előadni magam, részben azért is gyakorlok szordinóval, mert csökkenti a hangerőt, másrészt nagyobb lehetőséget ad a hangszínekkel való játéknak.
Átbattyogtam a ***bárba -melegbár-, ahol az este még csak indult, tán bemelegítésnek -hihi- nevezhetném, gyűltek lassan a népek, páran persze már be is fejezték ekkor, véralkohol szintjükre tekintettel, pl a férfi mellékhelyiségben az a két nőstény -ezesetben inkább két alacsony picsa- akik kihasználva a teljes előteret, előadták magukat, egyiket hátbavágta az ajtó, amikor kinyitottam némi sárgadobálás után, -ugyanis a hatalmas vörös szájakat formázó piszoárok sora foglalt volt- de ezzel mit sem törődve magukra adatták a pasijukkal a flitteres kardigánjaikat, mintha ruhatár előtt lennének, telikapálózva a környéket s mindenkit a kérdéses térszakaszban, ezen a ponton hangosan megjegyeztem, hogy "showtime, de inkább odakinn a karaoke szinpadon, jobb lenne", a wécésbácsi próbált folyékony szappant a kezemre nyomni, a két csajszi műsora miatti határozott rosszalló arckifejezését még magán tartva, majd kiterelte őket, a wécésbácsi ezután valszeg minden teremben lévő tisztes melegtől egyfontokat kapott -tán nyolcat is- miután kérés nélkül megígérte, hogy többé ilyen hülye heterót játszó picsákat nem enged be, csak mert hogy nem mernek a nőibe menni, mert ott biztos leszbikusok vannak, (de ezt csak utólag mondták, -akkor kezdte őket kidobálni- előtte azzal jöttek oda, hogy amott foglalt minden wc, plusz sor is van és nekik nagyon kell). Ami egyébként -leszbik a nőiben- egy nemi szempontok szerint nem válogatós melegbárban eléggé természetes... szerintem...
A csapos srác szép és mosolygós meleg, úgy bámult, mint ha az első munkanapját töltené, s kb az ilyen jellegű szűzességét veszítené el aznap minden egyes vendéggel :), (most erre eszembe jutott egy másik felállás is hasonló témára... ja, ez csak a magány és a szexuális élet hiánya miatt) rákérdeztem s tényleg az első estéje, még izgul. Azt hiszem, oda még visszanézek ma éjjel is, ha a házibuli tíz pm körül kezd majd eltompulni...
Itt jelzem, hogy nem bírom a melegbárba szakadt, szikkadt heteró nőciket, akiket egy heteró bárban egy csöves nézne meg maximum, emitt pedíg előadják magukat, főleg két sör után -pedíg színes koktél is kapható- mert előjön belőlük a "valaki dugjon meg" állapot, miután tucat jókedvű mosolygós srácot is látnak a helyiségben, holott eredetileg azért mertek ellazulni, mert egy tahó krapek sem kezd ki velük, de a nőibe már nem mernek bemenni, mert "dehát ott leszbikusok vannak" és "jajj, mi lesz ha engem is leszbinek néznek" ugyan mi lenne, megszexualizálnák(?) egy hülye heteró picsát miért(?), és ami izgalmasabb, mit képzel és fantáziál a "hogyan"-ról? Az erőszak egyébként is heterókra és hipokritákra jellemző, mellesleg amikor bement a melegbárba, már akkor majdnem leszbinek vagy travinak nézték páran, csak a felemelt orra tett különbséget, mert a leszbik közt urinőnek gondolja magát, azaz lenézi a többi csajt, viszont a transzvesztiták többsége sokkal jobban néz ki nála!!!!... ribanc.
Innen átsétáltam másfelé, de valahogy nem láttam olyan emberkéket, akikkel szívesen töltenék időt, habár az utcán egy enyhén ittas srác menet közbeni körbeforgolódás után elesett, elkaptam, de a pasija pofákat vágott, mikor mondtam, "igazán jól esik, hogy egy szép srác a karjaimba veti magát", a srác a beton fölött, fél méterre az elesés végpontjától elpirulva vigyorgott. Egy hosszú romantikus csókolózástól amit ő is kb ugyanakkor kezdeményezett, csak az őt el nem kapó másik mentette meg, aki talpra rángatta. A vörös arcúval még vigyorogtunk egymásra, miközben távolodtak, de valahogy a kedvem is velük ment s busszal hazajöttem, a Queen's Arms-ban rendezett Mr Gay QA estet is inkább kihagytam egyedül, kedv híján, ezért a hazafelé tíz percen keresztül az emeleti szélvédőn át merengve bámultam a nélkülem történt éjszakába...
-----
A ma esti DRUGS & BBQ szülinapi privát partyról, ami a kertünkben és a nappalinkban lesz, majd holnap... gyanítom, még a szomszédság is tompa lesz a kéttucat meghívott által termelt zöld füsttől, illetve vasárnap az üvegasztalon és az angol szülinapos srác laptopjának tetején lehet gyakorolni a portörlést... az se porcukor lesz :S a melót ezért is mondtam le ma estére, mert inkább a szobámban hallgatok zenét és olvasok, de nem adok esélyt nekik, hogy engedélyünk nélkül használatba vegyék bármelyik emeleti lakó szobáját, akár ruhatárként, akár játszótérként...
