és morogva, vicsorogva nekemrontott, az út túloldaláról, minden provokáció, vagy előzetes jelzés nélkül, amint hazafelé sietve sétáltam a munkahelyről, a nőci, aki mellett addíg ment azonos tempóban, hangosan "sorry, sorry"-t kiáltozott felém nézve, de ment tovább ugyanazon a túloldali járdán (kétsávos út), ahelyett, hogy a kutyájára üvöltözött volna, amint az minden ok nélkül megtámadott. Hátra léptem, ahogy a kutya a padkához érve belekezdett a leeresztett fejjel való gyorsuló rohanás végén várható ugrásba, bal kézzel magam elé védekezőn tartva, majd röptének utolsó öt centijénél visszarántottam picit, hogy korán harapjon, ugyanakkor...
és morogva, vicsorogva nekemrontott, az út túloldaláról, minden provokáció, vagy előzetes jelzés nélkül, amint hazafelé sietve sétáltam a munkahelyről, a nőci, aki mellett addíg ment azonos tempóban, hangosan "sorry, sorry"-t kiáltozott felém nézve, de ment tovább ugyanazon a túloldali járdán (kétsávos út), ahelyett, hogy a kutyájára üvöltözött volna, amint az minden ok nélkül megtámadott. Hátra léptem, ahogy a kutya a padkához érve belekezdett a leeresztett fejjel való gyorsuló rohanás végén várható ugrásba, bal kézzel magam elé védekezőn tartva, majd röptének utolsó öt centijénél visszarántottam picit, hogy korán harapjon, ugyanakkor...
irgalom nélkül ütöttem el jobbommal a füle alatt, a nagyjából harminckilós ragadozót, amely másfél fordulatot tett a levegőben, közben farával súrolt, majd fejével koppanva lendületből, döglötten rugdalózott az aszfalton. A gazdája ekkor már persze visítva rohant oda kedvencének hullájához, rám kezdett dühössé hergelődni, kiabálni. Visszaüvöltöttem, hogy a környező cégek minden biztonsági kamerája látta, hogy ok nélkül megtámadott egy nyakörv-, póráz- és szájkosár nélküli megvadult kutya, szóval ő hívja a zsarukat, vagy én, az esetnek egyik munkatársam szemtanúja volt, aki ott maradt túlórázni!? Egyébként ott egy kuka, oda beledobhatja a kiba***** ragadozóját. Aztán ott hagytam s mentem tovább a buszmegállóhoz. Ha kötekszik, majd holnap kiderül, a munkatársam majd szól, hogy mi lett utána. Ez már a többedik eset, hogy kutya támad meg nyílt utcán, de ez az első, amelyiknek sikerült összenyálaznia a kabátujjamat, kabát jelenleg a mosógépben van.
Az egyetlen hasonlóság, hogy csak akkor támadtak meg, amint adrenalin lendülettől hajtva, céltudatosan siettem, mikor az ember a környezetére fokozottan figyel, hogy siettében mit, hogyan kerülhetne ki dinamikusan. Olyan érzés, mint harag nélküli irányított/fókuszált düh, amit a világra öszpontosítás fokozására használunk a pillanat jobb/hatékonyabb kihasználása érdekében.
Baaazzzz, pedíg az állatokkal úgy ezektől az egyes zakkantkutya pillanatoktól eltekintve kölcsönös szelíden, sőt szokatlanul barátságosan. Olyan, mintha felfokozozott pillanataimban, a magukat dominánsnak érző kutyák a nagyobb ragadozót látnák bennem, amit ösztönösen támadnak, vagy én adnék ki ilyenkor valami olyan jelzést, amitől a juhászkutya típusok és hasonló méretű keverékeik úgy bekattannak mint egyéb rokonaik földrengések előtt (azért annál könnyedebbek a lépteim)???????! Még szerencse, hogy nem a tipikus harcikutyákkal történik ez.
Viszonylag nehezen térek napirendre az eset fölött, egyrészt nem nyugodtam még meg teljesen, másrészt nagyon nem szivesen bántok senkit és semmit, főleg nem értelmes lényeket (habár ez éppen nem volt értelmes, hanem kifejezetten veszett/őrült), ha lett volna egy kerítés, inkább belököm mögé, vagy a nyakörvénél fogva leszorítom az aszfaltra (NEM VOLT rajta nyakörv) ha rövidszőrű és az ujjaim be tudnak csúszni a nyakörv alá, de itt nem volt választásom, nem sajnálom, de nem is örülök, A GAZDÁJA HIBÁJÁNAK TEKINTEM s remélem, a videofelvételek és esetleg szükséges munkatársam vallomása szerint a helyi törvénykezés is, ha netalán oda kerülne a sor, bár nem hiszem, hogy a gazdi is támadni akarna... :S
