a lejtő végén mindíg emelkedő van, mondhatnám, mert igaz, ha elég közelről nézzük a világ rétegeit. Ugye a Föld egy bolygó s mint ilyen, elméletileg ellipszoid sőt, közel gömb, namost aki egy gömb felszínén halad, az mindíg lefelé megy, mindíg lejtőn jár, aminek nincs vége... Ám, ha elég közelről nézzük, a finom, bőrszerűen változatos domborzat már lehetővé teszi a szabály áthágását (töredezett és hullámos, de olyan sokoldalú, hogy szinte már gömb... oké, én is sokoldalú vagyok, csak távolság kérdése, hogy gömbnek látsszak... szerényen). Most emelkedő jön, mindkét értelemben, méghozzá egyre meredekebb (ha a tanulmányt is sikerül végigvinnem, akkor aztán végképp).
Ma reggel kilenc óra ötkor lementem a lejtőn öt-nyolc emeletnyit, fel a meredek dombra vagy húsz-harminc emeletnyit s a túloldalon le vagy húsz emeletnyi magasságot, szerencsére ott lépcső is van. kb egy mérföld a táv (légvonalban) ezt nagyjából 20 perc alatt gyalogoltam persze előtte zuhanyoztam (egyéb higiéniás teendők során), na ez a víz elkezdett kifolyni a bőrömön át, amikor odaérkeztem, de ugye az interjú 10-kor kezdődött volna, hát gondoltam, addig lehülök picit és meg is száradok, persze az új ügynökségem (amelyik állandós melókat közvetít) azon ügynöke, amelyiknél beregeltem, épp jött ki a cégtől (vizit, persze mondta, hogy nem miattam volt ám ott... na persze, simán meleg a srác, még bejövős is valamelyest, de egyelőre házinyúl:D ), üdvözlés, majd ha már ugyan nem vártak ilyen koránra, mégis beinvitáltak a cég munkaügyisével, a leendő kisfőnökömhöz interjúra, én a szembeszéllel fésült hajammal, fejemről folydogáló vízzel (ugye a zuhany utáni rövid de intenzív vádlibedurrantós gyalog-edzés levezető szakasza helyetti hirtelen megállás állapotában lehettem) kérdezgetett, válaszolgattam, körbemutogatta a leendő helyet, megegyeztünk, hogy hasonló célokkal akarjuk a munkaviszonyt, mondta, hogy hétfő reggel és mikor, elköszöntünk, én fel a dombra, le a dombról, emelkedőn ismét fel és kilenc óra ötvenhétkor már itthon is voltam egy új munkahely realizálódó ígéretével a zsebemben. Azóta az ügynök is írt mailt és megerősítette a realizálódás tényét.
Az új munkahelyhez naponta NEM két óra busz és egy óra séta jár grátisz önköltségen, hanem 40-60 perc gyaloglás-séta mindössze. Mellékhatás, hogy nem kell buszbérletet vennem mostantól, ez évi hatszáz adózott font különbség, ami nettóban zsebben marad (azért a szükséges utazások költségiet beleszámítottam) ha pedig csak azt leművelem túlórában amit eddíg buszozással töltöttem, (persze nem az első pár hétben, hiszen belerázódás nekem is kell) hát a fizu már alapból pár ezressel több lesz évente. otthoniban számolva a különbség bőven karcolja az évi milliót. Ez pedig az önéletrajzomon és a kifejezett szándékaimon múlt (persze a humor és a folyékony angol sem volt utolsó szempont valamint a szakmai ismeret, aminek bizonyságát adtam... a szerényebb részletek ugye), nem pedig a külsőmön, mert az olyan lehetett, mint egy futó a szembeszeles félmaraton után :D
Másrészről a reggel + este lábra gyúrás maradéktalanul meglesz hétfőtől napi rendszerességgel, tehát már csak ezért is örömködnöm illik, hisz végső soron fizetnek érte (nem a pénzhajhászás mondatja) :D egyébként határozottan az a meglátásom, hogy a helyet kedvelni fogom... majd kiderül.
/a fenti képen a tereptárgyak egymáshoz képesti elhelyezéséből látszik a lejtő meredeksége, majd a domboldal is. persze ez a kép a völgynek egy lakatlan oldaláról készült én pedig a lakott aszfaltúton közlekedem majd, de a meredekségek miatt így jobban látszik, mint az egymás fölötti emeletes házak képén, amit majd 1* lefotózok/
