Egyik kollega ömlengett picit a Fiatjáról, hogy az még a hóban is... ja, valahonnan szerzett hozzá téli gumit.

Elmondtam neki, hogy mikor majd' hat éve elütött egy Fiat autócska, valahol hatvan és száz között, (minthogy lazán előzött egy másik autót, amelyik hatvan felett ment és csak az utolsó öt méteren kezdett fékezni, de esős úton) és repültem jópár métert, én kaptam két öltést az államba, a Fiat-ot pedig vontatni kellett, mert egyrészt az eleje belenyomódott a motorba, a motorháztető is, a szélvédő berobbantásával pedig a kilátást rontottam el (az ablaktörlők is távoztak a helyükről).

Tehát a saját töréstesztem által kialakult véleményem alapján nem vennék Fiat-ot, mert egy kisebb balesettől is totálkár. Ha öngyilkosjelöltként (hiszen tudom, hogy ilyen) használnék Fiatot, akkor egy komolyabb ütközésnél belelapulnék, mint ujságcikk a gyűrött papírba, amit a kőmíves dob sittre a szalonnás kenyér után egy gyors mozdulattal galacsinná gyúrva, pici maradvány-húsdarabkákkal benne...

Ugyanez a tapasztalás megerősített abbéli véleményemben, hogy a női sofőröknek nem kéne előzés közben az anyósülésen levő utassal beszélgetni, főleg nem felé fordított fejjel egy gyalogosjárta városközponti zebrás kereszteződés előtt!!!

Ma reggel,

a havat eső mosta el,

mind a harminc centijét,

nem, hol taposták sokrét,

a hóember is jégváz maradt, csupán

saját sótlan könnyeként tengerbe csorogva,

folyt vissza az őt kipárálló,

holdringatta habokba.