a Nevezéktant a kémia főként a térbeli molekulaformációk egyértelmű azonosítása miatt kell, hogy használja, az érdekesebb történettel elmesélhető vagy a köznapi használatban elterjedt, ill. életfolyamatok terén fontosabb molekulák persze triviális neveikkel kiemelkednek...
Nevezék-Tan lehetne az az elvrendszer ami alapján a politikai szekták (pártok), vezetőik gazdasági érdekeinek hatalmi pozíciókhoz kapcsolódása után (választás) átnevezgetik a köztereket, egyrészt önmagukban azt az érzetet keltve, mintha az ország aktuálisan az "övék" lenne pedig nem is az övék, hanem azoké akik polgárai az országnak, illetve az átnevezgetés költségei (mára sajnos "természetesen") saját utcatábla-nyomtató háttérérdekeltségeik zsebébe folynak.
PaPe felhívta figyelmemet, hogy van amit kifelejtettek.
Szabadság tér
A teret (wikipédia után szabadon) az ott levő politikuskivégzőhely lebontása után nevezték el így. Ám ne feledjük (és itt szeretném felhívni a jelenlegi párttagok figyelmét) hogy a komcsi időkben az akkori párttagok köszönése "szabadság" volt, amit valszeg hamarosan újra bevezetnek pusztán a most kezdődő új-elnyomás időszakának (saját) eldurvulása alatt, ellenállásuk jeléül, hiszen most hagyniuk kell a kibontakozását, hogy majd a náluk is politikai szektákra jellemző, szokásos ellenfél-szemléletükkel tömegek szavazatait gyűjthessék maguknak (értelemszerűen a jelenlegi párt ellenében), lévén a pártrendszerű -kráciák kétdimenziós osztottságaikkal a megosztásra építenek (másra nem alkalmasak), tehát a fejlődésközpontú közép-állapot természetszerűleg csak rövid, elnyomás utáni időszakokra nyerhet teret (ha el nem gáncsolják s le nem rabolják hozzáértők, mint a magyar köztársaságban).
Nem javaslom Szabadság tér átnevezésére a Kitartás tér megoldást, pusztán azért, mert azt ugye a nacionalista (magyarul: nemzeti) oldal használta köszönésképp, olyasmi jelentéssel, hogy "türelem rokon, lesz az még jobb is, mert szarabb már úgyse lehet" ám ne feledjük, hogy már ők se használják ezt, hiszen a valóság túllépett a nacionalizmus szélsőséges elképzelésein is, mondhatnám: az emberélet felhasználás ismét iparággá lett... de legalábbis gazdasági szolgáltatás, ami persze most történelmileg hátramenetben van megfűszerezve ismét az ilyen korszakokra jellemző kibontakozó, generált társadalmi őrülettel, hiszen rendet vágni csak zavargásban lehet, hogy a feszültség levezetődjön, ahhoz viszont belső háborút kell kelteni, hogy a központi irányítást erőszakszervezettel rá lehessen kényszeríteni mindenkire... de ez a jövő évek története, ennyire ne szaladjak előre.
Amiért mégis javaslom: a "kitartás" mint köszönés a nyugdíjasok és melegek köszönése lett, de a nyugdíjasok úgy voltak vele, hogy arra a pár évre ami hátravan már csak a "jobbulást" érdemes egymásnak kívánni. A "kitartás" mára inkább a melegek elköszönési formulája lett, főleg azon melegeké, akik nemzeti érzéseikkel még nem állnak hadilábon (sőt ki is állnak érte itt-ott), habár ambivalens felhangot kapott annak fényében, hogy az aktuálisan épp uralkodó politikai szekta közvetített ellenségképébe melegségük okán besorolták őket.
Szóval legyen Kitartás tér, hogy minden nemzeti érzelmű meleg tudja, lesz még olyan ország, mely minden polgára jólétéért van (majd egyszer, pár generációval odébb, de akkor is ugyanúgy meglesz az a 10%-nyi meleg-arány).
