Ami egy adott korszakon belül egy közösséget méretfüggetlenül közösséggé tesz, azok a kultúrkódok (mögöttes tartalmat hordozó kifejezőeszközök). Ez a félmondatok-, a nyelvi poénok-, a politika-, a közbeszéd-, a szleng alapja. Közös ismereteken alapulva, véletlenszerű fordulópontok ideiglenes megőrzéseként jön létre egy-egy kultúrkód, avagy korhű kifejezés (nem feltétlen szóbeli jelentéshordozó), ettől hisszük, hogy "önmagunk azok vagyunk akik", pedig ez csak a közösségbeni maszk anyaga, a felszín mintázata, a szerep hazugsága, ami kötőszóként a tartalmat elhiteti, bármi legyen is az. Ezáltal nem egyénekké válunk, csak beleillünk egy adott tömegbe/közösségbe, csoportosíthatóvá válik reakciónk, viselkedésünk, mi magunk.

A kultúrkód lehetőséget ad a személynek arra, hogy az adott közösségben ne kelljen gondolkodnia. Élhetnek, mint hal a vízben, avagy boldogok a tudatlanok, mert birkaként viselkedve nem kell dönteniük. Ahogy ez a hit anyaga is, amint tényként elfogadod a másik által kimondottakat, mert a közös kódok alapján megbízol a szónokban, holott tényalapú bizonyosság nincs mögötte. Ez a kibúvó az értetlenség és a megértés hiánya alól. Nem gondolsz bele/mögé, nem ellenőrzöd, csak elfogadod, mert félsz, hogy nem illenél a közösségbe, ha kérdezel... inkább mástól várod a választ, ehhez keresel valakit akinek elhiszed a tényfüggetlent is, ha az öntudatos kijelentőkben már nem bízol... inkább gondolkodj.

(Mai feladat: az internet a kérdezők közössége, vagy a kijelentőké, vagy a válaszolóké?)

Furcsamód a kultúrkód az előítélet szövete is, hiszen a másikról a közös kifejezések/kódok alapján "tudjuk", hogy mit/mire gondol, pedig csak hisszük... Azonosítva az általa használt kifejezéseket a saját kialakított gondolatainkkal, holott minden ember mást gondol ugyanazon szó mögé. Így bízunk meg ismeretlenekben is, pedig a bizalom egy lassú és végtelen lépcső.

Ezért kérdés (szigorúan költői): "ki az az Endike, úgy tűnik, lemaradtam valami 2012-es kultúrkódról, de ha jól sejtem, mostanra stand-up comedy alapanyag lehet"

Of Course bekezdés: Napersze Kéne egy köznyelv, ami egyértelműen kifejezi a gondolatokat (nem matek) félreérthetetlenül. Persze ehhez a személyes emlékeket kéne kihagyni a beszéd tanulásából, a nyelv szavai közül a hangsúlyokat Éspersze azt, ahogy a gyerek a saját testrészeit tekinti alapnak mikor gondolkodni tanul, a gondolkodásba az adott nyelven át belevegyülő prüdériát és tabukat, melyeket barbár ősök hagytak örökül, Nopersze mindehhez csak: kihagyni a ténytelen alapokat, avagy a hazugságokat...