Mielőtt elfelejteném, ugyan egy héttel később, de azért még csak idefér a naplóba: igen, volt itt is húsvét, locsolóvers jellegű udvarlást és magömlés jellegű locsolást azért csak módjával, kaptam csokitojást is, ami kisgyerekkorom vége óta érdekes számomra (kb azóta gondolkodom a társadalmi hazugságok mögöttes tartalmairól is), merthogy az általam tapasztaltak alapján a húsvét:

Az ártatlanok kínzása és kivégzése köré szervezett közösségi élvezetek ünnepe.

Mindig is az volt, a tavaszünnepek áldozatai óta, sajnos még mindig szokásban van, valahol az erőszakos baszás és a gyilkosság élvezetének ünnepe maradt, noha jelképesen, nyuszik mögé és megalázott+kivégzett bűnbakok mesebeli feltámadása mögé rejtve, de azért sokakat a mögöttes vallási ideológia még jelen században is lincselésre, ártatlanok megalázására-, kínzására- és alkalmanként közösségi gyilkolására inspirál a szadizmus kiélésének közösségi élményével egybekötve, merthogy az úgy látszik, kezdetlegesebb kultúrákban még sajnos legális, noha bújtatottan is.

Sajnos egyes -eleinte közbizalmat kihasználó- szerveződések ezt a lélektörő jelenséget félelemkeltésre és elnyomásra, közellenségkép-keltésre használják, később bebörtönzésekkel és kivégzésekkel is egybekötve akár, de amíg törvényerőre nem jut a félelem és a vele járó elnyomás, addig is bandákba szervezett ifjoncaikkal bújtatottan a háttérben működve, hatalmi bázisaik erősítésére, szellemileg csőlátásúvá tett fanatikusaik elvadítására, erőszakossá tételére élnek vele, persze korai szakaszban ez csak utcai és iskolai erőszaknak tűnik, bandázásnak, diszkriminációnak, de mögötte mindig ugyanaz van: egy, bármilyen felsőbbrendűtől és közösségtől való félelmet keltő ideológia, avagy az azt használó politikai és/vagy vallási szekta.

Aki gondolkodik, annak nincs szüksége vallásra, aki gondolkodik az a létezésben hisz, a tapasztalatai által éli és érti meg, önmagáért kedveli azt, nem pedig félelemből, nem mások kijelentéseiből, ideológiáiból.