Monogon

Monogon

E-38 látni az árnyék mögé

2012. május 13. - monogon

láttam ma valakit, kb velem egy magas srácot, aki érdekes, furán valamiképp, mintha ismerném, nagyon is, még a családját is (alacsony és duci anyuka és hug?! Mindhármat emlékezetből le tudnám rajzolni...), csak a nevek hiányoznak és a kapcsolódó történet (durván deja-vu) az pedig nálam soha nem véletlen. Pont ásítás közben pillantottam meg s már el is tűnt. Nem volt időm alaposabban megnézni/belenézni, talán ezért volt érdekes. Nem számít, már tova a pillanat, de úgy érzem, még találkozom vele.

Ideje kiiktatnom magamból az ilyen dolgokat, hogy másokra figyelés, mindig kegyetlenül megbántam utólag.

Ezért is van, hogy NEM tekintek el a céljaimtól, a lehetséges alternatíváim körülményeitől, mint például: partner összhatása, megvalósítások bizonyos háttér-szerveződései... ha nem megfelelőek akkor inkább más úton járok, aminek az adott tényező többé nem része... Persze ez, a szándék lehetséges indokaiból vesz el, a cél így nem változik, csak megszűnik.

Sodródva, s inkább tovatűnni az adott folyószakaszból, mint rossz helyen kikötni, ami nem én vagyok, ami taszítja minden porcikám.

Furcsa így, mintha más történetét élném, amit már előre elolvastam ám oly rég, csak a gondolatmenet fordulópontjait okozó pillanatok képei maradtak volna, mint látni engedve ahogy a dolgok másként történnek, mint kellene, de a kép akkor látszik csak a valóságban is, amint épp azt és onnan látom, deja-vu, mint egy elkallódott régi álom, pont úgy, ahogy akkor történt, csak a pillanat maga más eseményláncot okoz. Mintha az a bizonyos kéthasú óraüvag egy ismételt fordítás során leesett volna a polcról és épp szilánkokra törne az időben.

s a történet így, csak egy törött árnyék, kavargó betűk, elégett tervrajz, majd inkább üres, kitépett lapok.

A bejegyzés trackback címe:

https://monogon.blog.hu/api/trackback/id/tr807601990

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Layli 2012.05.14. 19:35:30

uhh. Most én kerültem arra a sínre amire Defalla utalt, és többször vissza kellett tolatnom, hogy teljes terjedelmében be tudjam fogadni a bejegyzés mondanivalóját, oly módon, hogy azt valóban úgy értsem, ahogy értetni szándékoztad. De végül felfogtam, megértettem, milyen mértékkel és miért nem adod alább, mellébb, s ez magyarázatot ad arra, miért e párkapcsolati-remete életforma egy gay srácnak, Anglia meleg fővárosának kellős közepén. A folyón sodródós hasonlatot olyannyira magamnak éreztem, - mármint az érzést, az elvet, és nem a metaforikus hasonlatot - hogy rögtön más megvilágításba helyezte saját hányódó hajóm beragadt navigációs rendszerének ok-okozati összefüggéseit. Az emlékképek villanásnyi kvantumjait a homokóra kvarckristályaihoz hasonlítani, ahogy a törött idő(mérő)ből színes forgatagként kiszabadulva átveszik a hatalmat a jelen és múlt fölött, csodálatos költői kép. A másokra figyelés elhárításának okát nem ismerem, és nem is firtatom, hisz feltehetően privát szférád érintené, de jelen és korábbi soraidból gyakran visszaköszön a be-és elzárkózás, a csalódottság és a depriváltság ténye, sugallata.

67542 2012.05.14. 21:02:54

A deja-vu pillanatok okán tényleg úgy érzem, mintha már nem először történne az életem, persze talán csak az univerzum ismétli önmagát, vagy más okból, -speciel tudom az okot- :) ezért a törött óraüveg, de valóban emlékszem helyekre saját látószögből, amik csak később kerülnek körém/elém... nem úgy, hogy "ilyet már valahol láttam" hanem amint az életet élem, egyes kulcspontok, amiket kb: mintha megálmodtam volna -csakhogy nem álmodásból emlékszem... más a forrás-, pontosan olyan módon látok ismét, ugyanabból a belső nézőpontból s ez akkor durván deja-vu, amikor pontosan ugyanaz a cselekménysor játszódik le épp, de néha, a kimenetel más. Ugye másik országban élek, de konkrét helyszínekre emlékszek amikkel itt kerülök szembe, még az sem lehet, hogy képet láttam volna, vagy kiskoromból hasonló helyről, hiszen más a kultúra, a házak, minden... (az emlék pedig még azelőttről származik, hogy kiköltöztem volna) csakhogy, amíg nem vagyok ott és éppen akkor amikor az a pillanat vesz körül, nem kerül bennem helyére az emlék-pillanat, a kapcsolódó pár másodpercnyi következménylánc is vele. A legfurább, amikor az adott pillanat egy személyt ír le, aki valójában nem része az életemnek, de olyan, mintha az lett volna már, majd később valóban lesz, de valami más okból, anélkül, hogy keresném. (Igazán lehetne olyan emlék is, mint egy kamerakép, ahol a dátum is befigyel a sarokban, hiszen az énkép a belső nézet okán nincs meg, így a mikort sem tippelhetem.) Zavaró, de néhol hasznos. Múlt már rajta a testi épségem megóvása, vagy másénak megmentése, de akkor utólag azt mondhatnám, hogy ösztönös reakció volt, mégis, tudom, hogy nem az volt, ezt a körülmények jelzik, mint a "honnan tudtad?"... nem akarod tudni. Szerintem mindenkinek vannak ilyen útjelzői, de a kérdés, hogy észreveszed-e pld Te a sajátjaidat? Persze ráfoghatnám a vonzás-törvényes jelenkori megközelítésre, keverve valami akasha-mezős maszlaggal, mégis, tudom, hogy véletlen nincs, az univerzumban minden következménylánc előre adott, nem sors, hanem ha úgy tetszik, konkrét számítási eredmények sora, noha a számítás itt maga az eseménysor léte, ahol mi csak részecskehalmaz vagyunk, s ez a tűnődés is része... ilyenképp a visszahatás is... ezen a ponton viszont az idő megtörik, ami nem is baj, mert tanulom használni képességként, csak fura, hogy a tapasztalás később jön, mint az abból következő ismeret... s így a tapasztalás maga olyan, mintha más élet-eseményeiből tanulnék, így másként is cselekszem apró részletekben, talán jobban... épp ezért keresek egy bizonyos állapotot minden élet-rétegemben... Na. Ez így kicsit masszívan értelmezhető leírva, de legalább pontos... és tényleg átfogó.

67542 2012.05.14. 21:14:01

[Layli](#12275115): szóval a rövid változatot még egyszer, mert rossz gombot nyomtam... írtam egy hosszú és alapos, de átfogó választ, csakhogy az az érzékenyebb olvasókban átmeneti megvilágosodást, vagy világnézeti válságot okozhatna, így inkább nem láthatóba billentettem, nehogy ki kelljen tenni a 200-as karikát +szülői felügyelettel... illetve a jelenkori kaszt/vagyoni rendszert fenntartó-, értsd: az abból továbbfejlődést megakadályozó szekták is sarkalatos világnézeti kérdésekre adott -az adott korban- elfogadható/iránymutató válaszokból indultak... még nem rángatom le a fátylat, ha nem bánod... (mivégre változtatnék az Emberen)

Layli 2012.05.14. 23:00:05

Oh, dehogy nem bánom, nagyon is bánom, hogy bezárod előttem a Titkok Kamráját (Harry Potter után szabadon) a tudás csakráját, hogy megvédd a legveszélyesebb állat egyedeit és tömegeit attól, hogy felkavarják langyos, iszapos kis dagonyájukat, hogy megóvd őket attól, nehogy kárt tegyenek magukban, védelmezve őket, mint gondos Atya pajkos, de gyengeelméjű gyermekeit. Csak szólok, nem érdemlik meg. Csak gyártsanak fegyvereket, csak alkossanak szektákat, új vallásokat, csak omoljon össze hitük, világképük, amivel azt próbálják elhitetni önmagukkal, hogy a Teremtő arcát viselik, a Világ ( melyik világ?) urai, pedig nem többek az Univerzum ( mi az Univerzum?) boszorkánykonyhájában, mint egysejtű organizmusok egy laboratórium petricsészélyében, amelyek megragadtak egy számukra kedvező agaragaron ( szó szerint véres táptalajon) és ott minden egyéb életet felfalva, elpusztítva, terjeszkednek, - csak ők, csak úgy ahogy ők akarják - fel sem fogják, ha beleütköznek a csésze üvegfalába, önmagukat emésztik el. Ó Yesss, csak engedd szabadon a szellemet! Csak legyen világnézeti válság, mert ha összeomlik a Van, a Volt, akkor jön a Lesz, és függetlenül kaszttól, társadalmi státusztól, politikai vagy gazdasági helyzettől, kénytelenek újragondolni mindazt amit most elvetnek, bedugják a fejüket a hónuk alá, ( igen, mint az ostoba libák...pont úgy gágognak ha csapatra lelnek...) mert szembenézni az újjal, a való világgal ( ami nem a TV által kreált ValóVilág ) és a bizonyítékokkal, veszélyesebb és gondolkodásra kényszerítőbb mint elfogadni a megmondóemberek ( tudomány, politika, vallás) útmutatásait, gondoskodását és ezzel szabályaikat. Nem kell megváltoztatnod az embereket, nem tudod, nem akarhatod, mivel a változásnak csak akkor és csakis akkor van értelme, ha ők maguk akarnak megváltozni, de nem tőled, hanem általad.

67542 2012.05.15. 06:23:19

[Layli](#12277207): Neeeem :) a dolog a következő (kb ezen a ponton készíts elő egy teát/szendvicset, mert hosszú): ha mindenki, akinek jó gondolata van, bedobná a közösbe, akkor a nagy rész fegyvert csinálna, kis rész békét. Végül, sok pusztítás után a békés marad, persze újra elterjed a petricsészében. Teller és a hidegháború óta tudjuk, hogy valóban ki tudjuk égetni az összes ember-bacit a táptalajjal együtt. Mostanság, egy-egy ötlet a gyermekded felelőtlen ember kezébe is képes lehet pusztító erőt adni... Két példa: - fiatal srácok, akik felszedik a programozási tudást, megértik a háló rendszerét, használják és kárt okoznak vele... talán lecsukják majd őket, de addigra megtörtént, sorsokat tettek tönkre. - wikileak... avagy aki a hatalom kasztját akarta beláthatóvá s belátóvá tenni, még ma is üldözik (kiadatási perek stb) itt persze épp a hatalmi oldal a gyermek. Ezen a ponton, noha csak két példát emeltem ki az ezernyi közül, két dolog jön képbe: - egyrészt, nem akarom egy-egy dőre/hisztis/önző vagy TVsorozaton/wow-on/szektás vagy párt-agymosáson bekattant Gyermek miatt kiégjen a petricsésze, mert monduk egy-egy ötlet lehetővé tenné a könnyed hozzáférést kilotonnás témákhoz, vagy házi vírusgyártáshoz(nem gépihez, de amit ott művelnek az jó példa, hogy lenne amelyik megtenné a biológiaival is) esetleg sokkal komolyabb hatású dolgokhoz. Persze nem az ember, hanem minden más felületi (bolygó) élőlény miatt, amelyekből, akár békés civilizáció is fejlődhetik pármillió éven belül, amelyik valóban érdemes egy exodusra s nem irányított sáskaraj. - másrészt, ha meginog a rendszer, még ha vagyoni alapon törik is meg a bizalom/hit rendszer(újraelosztási/kontroll hiba), akkor jó eséllyel megszűnnek a szekták/vallások/pártok, ugyan szép nagy tömegmészárlások/háborúk/tömeges éhség és szomjúság után, de újraalakulna a társadalom, jó esetben nem MadMax stílusban, de valszeg azonos elveken, mert saját érdekből inkább nem választanak alternatív megoldást... Persze éppezért nem feltétlen kell durva átmenet, csak néhány jó elv, hogy az alternatív úton folytassuk, de éppen itt van a pont: Nem leszek próféta, nem leszek mártír (már így is kétszer meghaltam más "keze/autója/stb" által ebben a testben és emlékszem rá... kb jelen kérdésem az Emberhez: "Abbahagynád végre a meggyilkolásom ismételgetését, te pöcs? Már az eddigiek is elég volt ahhoz, hogy elküldjelek a faszba, ha nálam keresel választ..."), persze hogy emlékszem, eléget voltam a túloldalamon hozzá, s nem adom át az "üzenetet" ami nem is üzenet igazán, csupán egy teljesebb összkép ami taníthatna/reményt adhatna/mutathatná amit mostanra igazán érteni kellene... De nem is áll szándékomban tanítani s éppen így, magam módján az Ember felett mégis ítélhetek, mégsem zajos pusztulást és megújulást okozva, hanem csendesebb elmúlást, önpusztítást, visszasüllyedést abba az állapotba, amikor nem volt globális hatalom a földi élet felett. Lehet, hogy valaki időnként tényleg megváltást keresett, de megvenni akarta, valaki más pedig megváltást igért de senki sem értette meg valójában... az Ember ellöki a megértést... De komolyan, a szekták kifejezetten tiltják a világ megértését, az oktatási rendszert omlasztják, a hozzáférést gátolják, hogy a tömeg buta és naív legyen, a felsőbbrendű lény képe eleve erre való és minden amibe beleártják s belerágja magát, a túlvilág képe pedig a görcsös félelem keltésére a tömeg fejlődésének meggátlása érdekében, persze önkontroll (értsd: barbárabb környékeken lincselés) által, civilizáltabb környékeken ellehetetlenítés következményeképp börtön/éhhalál/kivégzés/stb... a hétmilliárdból gyakorlatilag hat és fél tulajdonképp drogos... a maradék fél pedig dealer... és az is akar maradni... hát LEGYEN is az, ez épp elég, nem kell ide armageddon. A rákos Ember elpusztul anélkül is, hogy szándékosan rálépne egy élesített aknára, vagy leöntené magát benzinnel és beleszívna egy gyújtott cigibe... habár ez a benzin-cigi hasonlat éppenséggel történik, de voltaképp lényegtelen a belső önpusztításhoz képest... Én pedig nem emésztem magam ilyesmin, nem idegeskedek rajta, nem vágok eret, nem hisztizek, nem tüntetek, megértettem, tudomásul veszem, nem akarok áttörni a tömegen erősködve, nem szándékozom téríteni. Nem játszok szent embert, sem pedig bölcset, mert ez lehet ugyan egyfajta beavatkozási mód, de Gandhi és Teréz anya is csak őrlődtek benne, valójában mégsem változott az irány, a háttér szerveződése éppen ugyanaz mint azelőtt, csak a technológia és a kontroll kifinomultsága változott. Csóró melósként arra van lehetőségem, amire. Tapasztalatként megélem az utolsó békés világ-helyek egyikét, megpróbálok társat találni hozzá, illetve immár ez a része úgy tűnik, hogy kimarad. Nem számít, akkor élvezem a természet szépségeit, a szellőt, a zenem s a zeném harmóniáit. - az agar-agar hasonlatod egyébként szép, bacik híznak a békésen vegetáló s leölt, alga-vér táptalajon
süti beállítások módosítása