Sok emberre mondjuk, hogy lusta, vagy trehány, ám mindenhol más-mást jelent e kifejezés. Itt angliában a látszat sokszor fontosabb tényező, mint a valóság, mivel megtanították az embereket, hogyan éljenek álomvilágban, fogadják el valósnak a látszatot. Oka ennek, hogy olyannak akarnak látszani külsőleg, amilyennek szeretnék, hogy gondolják őket külső- és belsőleg, így ha valaki szépnek gondolja magát, akkor az önérzetének, lelki egyensúlyának nem-ingatásával egybekötve, a kölcsönösen mosollyal tiszteljük meg egymást, elfogadva, hogy a maga módján, az ő világképében önmaga minden kétséget kizárólag szép.
Ez ugye kölcsönösen előnyös dolog, miért is háborgatnám ezt?!
Az én világképemben viszont "szép az, aki érdek nélkül tetszik" (érettségi tananyag). Következik ebből, hogy "dolgozik, aki azt teszi, ami a dolga", feladatköre, ha szükséges, a közvetlen ható körülmények változtatása, alkalmazkodás, tanulás, tanítás, azon a körön/halmazon belül, amit egy poszt betöltésével elvállalt. Az ilyen ember onnan ismerszik meg, hogy felvesz egy ritmust, amiben kényelmesen, erőlködés nélkül, jobbára sietség nélkül folyamatosan azt éri el, aminek elérését elvállalta, ezért még ha néha le is ül kis szünetekre, meginni egy teát, helyrebillenteni a keringést, lemosni arcot, nyújtózkodni, akár technológiai szünet, akár saját szükség szerint, azért a dolgok, amiknek el kell, a vállalt feltételek szerint elkészülnek a keze alatt.
A lusta ember viszont úgy csinál mintha azt tenné, hogy dolgozni látszódjon, mikor ott a főnök, majd az elmaradásokat az utolsó előtti pillanatban próbálja megcsinálni, amikor már jóllehet késő, ezért akkor olyan sok dolga van, hogy segítség kell neki, és másnapra fáradtabb, mint az, aki tényleg dolgozik, emiatt sír a szája és másokra tukmálná a saját melóját állandóan, ráadásul az egész hely hangulatát lenyomja, a többiek munkaritmusait megtöri, munkamoráljukat lerontja. (ez jelenleg a főnököm)
A trehány ember pedíg a lusta egy másik esete, aki a szükséges minimumteljesítésen kívül még a saját, jól felfogható (általa nem) esetleg később realizálódó érdekében sem tesz meg semmit, mondván, az neki nem dolga.
Nos, e két fajta entitásból (azért nem ember, mert az intelligenciát feltételez, ami rálátás képességét adja, ez viszont szükségszerűen felfogatná az agyával, hogy saját későbbi és közvetlen környezete jelenlegi érdeke az ő életét segíti elő) sok található Nightmare hotelbéli munkatársaim közt. Mindkét fajta a legeslegjobb munkaerőnek mondja magát, miközben óra óta könyököl a szortírozatlan éttermi kellékeken, pletykálva a többivel s mint fentebb, szépnek hiszi magát, holott rendszeresen mosdatlan
és büdös...pincérnő... bazz... csak ne jöjjön túl közel...lehetőleg a vendéghez se...
azt hiszi, egy új frizura kompenzálja, hogy a műtéti heg, amit vagy 10 éve piszkál, kapirgál és (mondták is, láttam is, aznap már nem ettem semmit) lekapirgált sebfedőt a körme hegyéről eszegeti...utána kiviszi a tányért, szerencsére azt a szabályok miatt nem érinti, hanem kendőn át fogja meg. De akkor is undort kelt.
A Lustaság mértékegységét pincér/m2 illetve manager/m3 -ban állapítottuk meg itt, munkatársak közt.
Ez utóbbinak egy hierarchikus szinttel nagyobb a szabadsága mint a pincérnek, ezért a plusz dimenzió :)
Mindkét fajta csoportosan leáll pletykálni, röhögcsélni, útban lenni.
A kezdő pincéreknek az első szabály: ne tarts fel.
