Bár a név kicsit inkább olaszos, ám csak rövidítés, hogy ne reklámozzam 'azt', amiértis szombat reggel, melóba menet B-vel betértünk mekibe. A terv a kétszáz méterre lévő célállomásra való rántott csirkedarabkák vitele volt, ám 10.30-ig kizárólag reggelinek csúfolt dolgokat árulnak. Rápróbáltam, először és utoljára... A tapasztalás betűkbe foglalata röviden az alábbiakban olvasható s készült enyhe humorral fűszerezve, a Stand-Up Comedy világának hanglejtésével és stílusában felolvasva fogyasztandó...
Bár a név kicsit inkább olaszos, ám csak rövidítés, hogy ne reklámozzam 'azt', amiértis szombat reggel, melóba menet B-vel betértünk mekibe. A terv a kétszáz méterre lévő célállomásra való rántott csirkedarabkák vitele volt, ám 10.30-ig kizárólag reggelinek csúfolt dolgokat árulnak. Rápróbáltam, először és utoljára... A tapasztalás betűkbe foglalata röviden az alábbiakban olvasható s készült enyhe humorral fűszerezve, a Stand-Up Comedy világának hanglejtésével és stílusában felolvasva fogyasztandó...
Sótlan, karika alakú perec (nevezett bagel) belsejébe, -már ha egy ízetlen tésztahabbal kitöltött toroid forgástest, tengelyére merőleges síkkal szelve kialakított két fele közt létrehozott teret nevezhetjük valahogy-... oda szelet bacon, szintén ízementes és sótlan rántotta?!!!... előfőzött fehérjepárizsiból kanyarintott, majd olajban tocsogósra sütött tojáskorong, és felül valami olvadt krémszerűség, ami leginkább valami ízetlen sajtutánzatra hasonlít, (azért mondom így hogy ne sértsek végig minden sajtkedvelőt, miként így magamat is,) állagra pedíg inkább a csomós, félig kötött olajfesték, vagy beszáradt (vizes) puding jutott róla eszembe, melyekkel anno alkalmam volt már létem során találkozni és egy-egy beletört fakanál vagy keverőspatula mindíg létrejött az adott masszával kapcsolatban... (szerintem a fa adagoló és keverőeszközkészítő kisiparosok fenntartására találták fel a beszáradós festékeket és a vékonyfalú lábasokat, ami ugye a puding túlsűrűsítéséhez elengedhetetlen kellék)...
Ilyen ízetlen tákolmányt én még itt angolföldön sem ettem, mint a helyi McD-ben, ami már az ország jellegzetesen ecet vagy semmi ízvilágú, főként a dizájnra alapozott konyhaművészetéből adódóan szinte lehetetlen... Soha többet, hasonló gyárit nem kívánok magamnak, s ahogy mondani szokás az ellenségeimnek se, bár azoknak inkább mégis... A fő probléma: a sajtgyanúsnak gondolható krémszerűséget, mely ízre s állagra inkább olajos sűrű majonézt idéz, illatra ... illat?! OLAJSZAG... mindezt ugye felmelegítik az alája illesztett hordozóalkalmatosságokkal együtt, mint az itt JUNKFOOD-nak nevezett, töltőanyagból s egyéb alig/fél/teljesen szintetikus anyagokból előállított, s főzőolajtartalmuk miatt illendően melegen tálalt tárgyakat általában -amelyeket magyarul kb HÍZÓTÁP cimkével illetnék- az úgynevezett tálalási hőmérsékletre,... persze nem az ízek vagy a sterilitás végett, viszont azért melegen, mert lehülve egy levakarhatatlan rágógumi állagú masszává alakul, amit a fogaidról még órákon át szopogathatsz, miközben nyelveddel erősen dörzsölöd (amennyiben az e testrésszel való masszázst dörzsölésként aposztrofálhatom, mint egyéb oráltechnikákat itt most az élelmezés témakörével kapcsolatban nem említenék)..., mert az objektum a nyáron szandáltalpra olvadt aszfalt magabiztosságával a fogadon réteget képezve úgy odatapad, hogy önmagától még nyállal sem oldódik...
Itt megjegyzendő: B. szerint a kávénak nevezett színes mosogatólé még öt cukorral felkeverve is tökéletesen megfelelő eleme az ihatatlan halmaznak...
Az intézményt elhagyva átirányítottuk magunkat a munka végzésének helyére, ahol is egy bloggertárs által már megfogalmazott Évi néni Vera vezényletével az egész részleg kaotikus mozgást végzett szombati túlórapénzért, mely sajnos a munkavégzés helyileg adott célszerű direktíváival ellentétben, cégvezető híján a belső informális kommunikáció és befolyásolhatóságok főbb vonalai mentén egyetlen személy kívánságai köré rendeződés jeleit mutatta, mely nem más, mint maga Verácska, de ez már egy másik bejegyzés lesz...
Ha valaki a fent említett ÉVI NÉNIről szóló bejegyzésével kapcsolatban annak írójaként magára ismer, kérem jelezze, mert szivesen linkelném Verácska működésének kapcsán, magam viszont már nem emlékszem a bejegyzés linkjére sajnos, valamint a böngészőm sem, az azóta eltelt vista újratelepítések okán, pedíg igen megragadó írás volt, melynek a tanulságára emlékszem csak s az évi néni megnevezésre.
