A leghosszabb éj...

Est legkorábban most jön el éppen,

nekem ez az Éj a tél az évben,

.

mindíg átAlszom szépen,

.

s Hajnal emeli új napom az égen,

Reggel kezd velem új sort a létben.

létezésem biológiai kezdete és világrajöttöm napja ugye nem ugyanaz, kb kilenc hónap (-pár nap koraszülés ) eltéréssel történt, ahogy illik, ezutóbbi már negyed éve is, hogy harmincegyszer eltelt, de az előbbit érzem minden télen, az elmúlás fáradt pillanatát, nem általános téli fáradtságként, hanem kifejezetten 22-23 és 24 estéken, habár tegnap is a nappal együtt húnytam szemem, így nekem konkrétan ez a három napnyugta adja a téli elmúlás érzetét, majd új évem pihent, friss és erős hajnalát ébredezőn 24 majd intenzíven 25 kezdetével. fura... olyan, mintha egyéves ciklus lenne a bioritmusomban a fogantatásom köré rendeződve.

A karácsony mint olyan egyébiránt számomra jelentéktelen, csak fókusza volt a veszekedéseknek, "szüleim" pofozásainak (irányomban), bájmosolyok hazugságainak a kötelező rokonlátogatások során (én nem vigyorogtam velük), viszont mindíg felébresztettek, mikor bealudtam rajtuk.

A karácsony lehetett volna a szeretet ünnepe, de még soha nem sikerült olyannal tölteni, akivel picit is szeretnénk egymást, ilyenkor még a barátok is családjukkal (szülők és rokonság) voltak. Mikor ilyen lesz, először, mindenképp újdonság érzetével hat majd, addíg csak szívfacsaró érzelmi hiányérzet, melyet csokival (efea) és romantikus zenék hallgatásával/éneklésével töltök ki... mikor majd átélem, utána tán tudok boldog karácsonyról is írni, addíg max kellemesről beszélhetek s nem róhatja fel nekem senki, hogy nem kívánok neki boldog karácsonyt, mert nem tudom milyen érzés, mert nem tapasztaltam még.

A karácsony a magány és az elmúlás ünnepe.