mit csak közelről élhettem át és láthattam másban is az elmúlt hetekben:

Éppúgy látom mások szemében a magányt, emlékezetből érzem amit éreznek, mikor nem őket választom társul, mint mások szemével látom néha, ahogy ők látnak engem, mikor nem engem választanak s ettől magányt érzek, éppúgy egyoldalú vággyal nézve szemükbe. Köszönni távolról is, de búcsú az amit csak közelről lehet.

Keresgélünk, tökéletes nincs, csak megfelelő mely azzá válhat, persze minden szempontot figyelembe venni felesleges, hisz mindíg akad, ami a szándékainkkal ellentétes.

A szempontjaimat nem osztom meg, hiszen összhatásokról szól, néhányat választva belőlük nem jelent semmit. Külső/bennső, ekképp számíthat. Mondhatnám, hogy olyat keresek, aki fáradtan is kedves lehet szememnek hisz tudom mi rejlik benn, vagy olyat, ki folyton magával ragad, ám hazudnék magamnak. Olyat talán ki kölcsönösen teljesebbet alkot velem, ki felszabadul általam anélkül, hogy eltűnnék benne? Nem, ez sem egyértelműen leírója a keresettnek.

Persze néha, pár évente előfordul egy-egy ember aki valamiképp elvarázsol, rövidtávra majd továbblendít egy néha kölcsönös vonzásból eredő lendülettel, noha a vonzás mást jelent a két oldalon, jeleként annak, hogy az ember sokféle jellemzője egyenként is számít... a pillanat akkor izzik fel, ha a másikban valami megragad, noha kölcsönös esetben sem feltétlen ugyanaz... ismét nem felejtve, hogy sok egyezés, sok ellentét, sok semleges tényező lehet mind egyoldalún s kölcsönösen is. (Ha a jellemzőket így -1 0 +1 cimkékkel jelezném, érdekes halmaz lehetne minden kapcsolat, a változásaikkal résztvevőnként, melyre a játékelmélet is legfeljebb modellképzőként lenne alkalmazható... a játékos kimeneti elvárásai itt nemcsak a természeténél fogva változnak)