Mikor melóhelyről eljöttem, telefon elterelte figyelmem, szekrény nyitva, pénztárcám ott maradt, kulcsok, kártyák, id, stb, de ezt még ekkor nem realizáltam... szóval lépcsőn fel a dombra (lásd képek) majd hosszú lejtőn letrappoltam a kikötőbe, közben picit bepárásodtam, mert egy felhő épp elfelejtett felemelkedni.

Tengerszinten vettem észre a hiányt, ergo: futás vissza, felfutottam az egymás tetején levő dombokra, kb cooper teszt, közben eláztam a szembe-felhőtől... (lásd kép, utólag kigugliztam, csak 2,1 mérföld volt)

Ha különbséget akarok tenni egy otthoni gyárral: a nyitott szekrény éppenúgy, mint hagytam, tárca, kulcs, kártyák, pénz ugyanott... otthon -tapasztalat alapján- hasonló eseteknek más a vége. Pedig sokkal több szín és kiindulási ország, mint amilyen cégösszetételt MO-n bárhol láttam. Elvégre bármilyen ferdének tűnik az összeállítás, ugyanazon a mezőn legelünk... (a kép csak hasonlat, mint a sárga tengeralattjáró -valami régi helyi bandától-)

Mellesleg ezekről a lovakról: minthogy jobbára szabadon tartják őket, késő este még simán legelésznek-rohangálnak... csütörtökön, bennmaradtam este10-ig s minthogy mostanság nincs igazán sötét éjjel (az égbolt csak csillagos sötétkék, de nem fekete) ezért különösképp világítás sem kell, hiszen látom az utat/lépcsőket, annyira, hogy közben olvasgathatok is akár. Ezúttal épp sms-t pötyögtem, mikor meghallottam, hogy a mezőn lovak kb tucatnyian rohannak felém, de mivel én épp a világítós-led képernyőből néztem fel, pár pillanatig nem láttam a mezőt, sem a lovakat, csak a közeledő dübörgés hangja volt, persze megálltak odaérve, lévén nem vakította el őket sokezer pici fényforrás-képpontba bámulás...